Mickey webnaplója

Mind feszülten várjuk a hírt, hogy Angélát egészségben mielőbb a világra segítsék.
Ma hárman voltunk kórházban (Zsu Angélával császárra várva, és én).
Kora reggel, csupán a szokásos havi vérvételre mentem be, és hamar szabadultam. A főfőorvos ritka kivételként ma nem volt bent, a két főorvos igen, és az osztályos orvosok is. Egyikük, aki korábban kezelt engem is, kapott egy hápogó kacsát valamelyik kollégájától. Átöltözködéskor vett észre a meglepetést, átvitte a többiekhez, és boldogan hápogtatták. A lámpabura még mindig ugyanabban az állapotában van, mint évek óta, stílusosan leukoplaszttal rögzítve.
Hamar végeztem, és most itthon várjuk, újabb unokánk megszületését ezen a különös napon, Krisztus halálra gyötörtetésének a napján (felőle nézve teljes önfeláldozásának napján), amelynek a körülményeiről Izajás prófétál.
Izajás hall valamit, és bármilyen kínos, közzéteszi (Isten, az úr, nyitotta meg a fülemet, / S én nem álltam ellen, / nem hátráltam meg):
„Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. / Nem rejtettem el arcomat azok elől, / akik gyaláztak és leköpdöstek. / Isten, az Úr megsegít, / ezért nem vallok szégyent. / Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, / s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. / Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. / Ki szállhat velem perbe?... (Iz 50,5–8) Ez az első utalás arra, hogy a Szolgának (Messiás) sok testi-lelki gyötrelmet kell elszenvednie. A nagyon kifejező kép – arcomat megkeményítem, mint a kőszikla – egyértelművé teszi, hogy annak idején nem fog meghátrálni. Így is lett.
Nos, ezen a Jézus önmagát mindenkiért feláldozó szent napján írás közben 9.30-kor érkezett a telefonhívás Tamástól, hogy üvegen keresztül látta: Angéla a világra született, arca szép tiszta, remélhetőleg teljesen egészséges is. Zsuzsáról még semmit nem tud, még „dolgoznak rajta”.
Immár napvilágot látott, ma, április 6-án, a nyolcadik unoka. Isten éltesse! – kívánom neki nulladik születésnapján.     
Szolgálati közleményben később kitérek a fejleményekre.