Zsuzsa náluk járva kezembe nyomta a Piaristák MA 2011/2 számát itt, benne egy néhány cikk a régiekről is. Egy 1973-as fotón szerepelnek azok a tanárok, akik vagy tanítottak, vagy ismertem őket. Az előző lapon pedig a harmincas évek piarista focimeccse a BEAC-pályán. A mellékelt fotón Maklári Lajos (Makesz) a kapus, aki arról panaszkodik, hogy szétszórt volt, s emiatt kaptak ki. Rajz is tartozik a cikkhez, s az egyszerűség kedvéért a skiccelt alakok mellett szerepel a nevük is a jobb felismerhetőség kedvéért. Majdnem elnevettem magam: Fekete Antal tanított magyarra, akit a rajz szerint már 1935-ben is Svarcnak tituláltak. (Fama est, hogy egyszer egy fogadóórára berendelt asszonyka a Svarc tanár urat kereste, és nagyon meglepődött, hogy csak egy Feketét talál.)
Az emlegetett fotót az a Soós fotós készítette, aki a mi esküvői képeinket is legyártotta. A képet nézegetve az tűnt fel, hogy egyes tanároknak nem volt gúnynevük, másoknak meg igen. Szilágyi Géza Géza bácsi névre hallgatott, Gál Gál maradt és Kincs és Magyar tanár urak is becézetlenül maradtak. Ők voltak a szigorúbbak?
Talán. Ámbár kétlem.
Soma, Róka (korábban Kripton), Pamacs, Fejhús stb. iránti tiszteletem nem engedi, hogy felfedjem kilétüket. Akik a fotón szereplők közül minket tanítottak, azok már mind elhunytak: requiescant in pace.
Engem Ágoston unokánk révén az újabb időkben újra pozitív hatások értek a részükről. Több ízben ellátogattam a diákmisékre, és örömmel hallgattam meg az értelmesen, szépen, szabatosan és magyarosan elmondott prédikációikat, melyek minden szavát lehetett érteni, nyomon követi gondolatmenetüket, s vonzóvá tette őket, hogy mind alkalmasak voltak az alapvető értékek továbbadására.
Meglepett, hogy Örkény István piarista diák volt. 1930-ban érettségizett. Mosolyogva olvasom a tőle idézett egypercest: "Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem" - írta magáról Örkény, aki saját bevallása szerint világéletében író akart lenni. Hát sikerült is neki, annyi bizonyos: Munkássága több értelemben is műfajteremtő.