Floránál olvasom a magány szabadságáról írt fejtegetését. Azt hiszem, hogy alapvetően fontos, hogy adott életállapotában mindenki „jól érezze magát a bőrében”. Ha nem így van, kellő meggondolás után változtasson rajta. Másoktól úgy tudom, hogy aki megszokta a „remeteélet”-et, nem egykönnyen adja fel. Ahhoz nagy valakinek kell következnie.
Szerintem ez úgy van, mint egy zenei kompozícióval. Adva – tudom is én – pl. egy világsláger. Akik írták profi munkát végeztek (legyen pl. az Animals: Felkelő nap háza). Azt hiszem, igencsak fel kell kötnie a gatyáját annak a bandának, aki minőségileg rá tud pakolni olyan ízeket, színeket, melyek révén utánérzésük felülmúlják az eredetit. Éppen az eredetiség hiánya gátolja meg az átiratok sikerét. De így van ez a képzőművészetben is a nagy stílusteremtők és a manieristák esetében is.
Egyebekben mától magam is társam nélkül maradtam. Tücsit nagyanyai (vagy inkább anyai) kötelessége elszólította Zsuzsáékhoz, ahol, mint már hat napja írtam, megszületett Angéla. Mivel holnap jönnek ki a kórházból, ma munka után hozzájuk tart a feleségem.
Ám az én társtalanságom nem teljes, hiszen – egyelőre – fiunkkal, menyünkkel, unokánkkal egy fedél alatt lakunk. (Hej, valaha de általános volt a háromgenerációs modell.)
2012.04.11. 15:27 emmausz
Egyebekben…
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr915169673
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek