Éljen május elseje, munkás Szent József ünnepe.
Szent Józsefről nemrég olvastam, hogy nagyon változatos módokon segíti a hozzá fordulókat. Jó kérni közbenjárását. Ő az, akinek egyetlen szava sincs leírva a Bibliában, de hűsége, tisztán látása, gondoskodó szeretete meghatározó módon kikövetkeztethető az eseményekből.
Ma folytatódott a kánikula (30 fok árnyékban).
Immár ki tudja, hányadik éve Tücsi ezen a napon tojásos galuskával fogadja azokat a rokonokat, akik kérik, hogy gyártsa le ezt a sajátos ételt, amelyet persze salátával tálal s egyéb finomságokkal.
Ma is ez történt.
Igaz, hogy délben csak hárman éltünk a nárcisz színű eledellel, de a késő délután hazaérkező fiatalok is részesedtek eme javakból.
Számukra és nászom családjának nagy élmény volt a több napos találkozás, ahonnan most megérkeztek. A családjukból ketten korábban még nem látták Leventét, aki felvette mindnyájukkal a kapcsolatot. Ugyanis lehet vele kommunikálni, a kis 3 hónapos kifejezi vágyait sajátos babanyelvén. Egy büfiztetés erejéig kézbe kaptam, s éreztem, hogy az öt nap alatt is gyarapodott. Mivel nagy meleg van, semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy visszaadja, amit egyszer már lenyelt. Békésen aludt a vállamon a szokásos domborulatokat felismerve, majd úgy döntöttem, hogy még pihentetőbb volna neki, ha vízszintbe vághatná magát a saját kis kuckójában. Így is lett. Azóta egyfolytában relaxál abban a pózban, ahogyan letettük.
Időmet ma egy könyv korrekciójával töltöttem. Mostanra elkészült a dolog. Az unásig ismétlődő hibákat próbáltam mind észrevenni. Tagadhatatlanul javult a kiadvány.
Most csend van az Óbudai szigeten, a Kormorán(?) befejezte koncertjét, melyet elég jól „idenyomott” a déli szél. Ezzel lassan befejeződik a JOBBIK háromnapos rendezvénye.
Kezeim.
Lassan mozdul a javulás irányában a felszálkásodásig kiszáradt bőröm. Miket ér meg az ember? Soha nem volt bajom ujjaim, kezem használatával. Most óvatosan kell nyúlnom a dolgokhoz, mert sérülékeny, érzékeny stb.
először gyógyszer mellékhatására kialakult allergiára gondoltam, majd a pszoriázis elhatalmasodására, s most eljutottam oda, hogy fogalmam sincs, mi ez. Volt nekem, egy ausztráliai magyar által kikísérletezett kenőcsöm. Ez most tubusos, továbbfejlesztett változatban kapható. Hatása azonban jottányit sem változtatott problémámon, s a korábbi matériához képest hatástalannak bizonyul. Tegnapelőtt Alsollal kenegettem, tegnap pedig rájöttem, hogy bőrpuhító hatásánál fogva talán eredménnyel használhatom a korábban szőlőzsír, később ajakír, utóbb meg Labellonak keresztelt izét.
S tényleg.
Puhító hatására alábbhagyott a törékeny, szálkás bőröm viszkető érzése, bőrnyugtató hatására enyhültek a tüneteim. Most várakozó állásponton vagyok. Ha javul a dolog, spongyát rá, ha nem, marad a bőrgyógyász.
Mindenkitől elnézést kérek, hogy saját nyavalyámról írok. Abban a reményben teszem, hogy hasonló zűrökkel talán más is kínlódik, s talán az általam alkalmazott módszer másnál is beválhat.  
Alkalmazási javaslatom: Étkezések után a sérült bőrbe dörzsölni. Kockázatai, mellékhatásai nem ismertek.
Hogy miért étkezések után?
Hát ki szereti a labellós zsemlét, kenyeret vagy kiflit?
Mutatóban még egy tegnapi kép: