Naptáras órám van, az pedig azt mutatja, hogy elseje van, tehát Blanka unoka ma öt éves. Isten éltesse! Holnap ezt személyesen is elmondjuk neki.
* * *
Ma valahogyan eszembe ötlött a pápa által meghirdetett hit éve, mely valamikor ősszel kezdődik. Azon méláztam el, hogy ebben a szekularizált világban mit lehet kezdeni egy ilyen akciósorozattal. A világban igen jelentős életmódbeli és felfogásbeli különbségek élnek egymás mellett. Utóbbiak egyike a felvilágosodás, melyet a felvilágosodottak kivívott győzelemnek élnek meg, nevezetesen azt, hogy sikeresen lerázták magukról az egyház és Isten igáját. Mintegy „felszabadultak” alóla. Az egyházat a francia forradalom óta sikk szidni.
Ehhez képest a Szentírás tartalmazza azt a krisztusi felszólítást, hogy menjetek el az egész világra és kereszteljétek meg a népeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Olvasom a Szeretetláng c. könyvet. Ebben a naplóban ez áll: A napba öltözött asszony a szeretet tüzével ki fogja oltani a gonoszság tüzét.
Hogyne kavarogna bennem egyszerre az eszméknek ez a kavalkádja. Elsősorban is a saját fejemben szeretnék rendet teremteni.
Ilyen meggondolásokra jutottam.
1. Saját magamnak kell megváltoznom. Felmutatnom egy mások számára is elfogadható, szép életvitelt, olyat, amelyet őszintén vonzónak találhatnak.
Miért? Írva van: „Úgy éljetek, hogy cselekedeteiteket látva dicsőítsék a mennyei Atyát.” Hát mit mondjak? Magasugró feladat.
2. Amikor egy evangelizáló csoport akcióba kezd – nem tudják sokan –, de általában vele egy időben a társaság másik fele háttérimádságot folytat. Ez sokszor szentségimádást jelent. (Merthogy szintén írva van: „Nélkülem semmit sem tehettek”, azaz vajmi kevés haszonnal fog járni a saját szakállunkra folytatott buzgólkodás.)
3. Akik tagadják, hogy közük volna Istenhez, nem baj, ha tudják: »Jobban örül Isten egy megtérőnek, mint száz „igaz”-nak«. Az igaz szón értsd: jámbor, jó, esetleg farizeusi beütésekkel.
4. Akik nem fogadják el a kinyilatkoztatás tételeit, esetleg nem ismerik az Újszövetség könyveit, nem ismerhetik Péter és János apostol észrevételét sem, amelyet a szanhedrin (főtanács) tagjainak mondtak: „Ítéljétek meg magatok, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Szent Pál továbbmegy: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.” Az apostolok és utódaik tehát nem a maguk kitalációit hirdetik, hanem amit láttak és hallottak. És kötelességük hirdetni az Isten országát.
5. Megfontolásra azoknak, akik kétségbe vonják a hitvallók tanúságtételeit: Ugyancsak Pál az, aki leszögezi: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor mi sem támadunk fel, és akkor szánalmasabbak vagyunk minden teremtménynél”. Ám a mártírseregek bizonyítják, hogy Isten él, és szeret. Semmiért nem adták volna életüket.
6. Krisztus mindenkit boldogságra akar vezetni. Minden lélek elvesztése komoly fájdalommal járja át azt a Messiást, aki örök szeretetébe kívánja ölelni a teljes emberiséget. Ő senkit sem taszít el magától, ezt csak a szabadsággal rendelkező ember teheti meg.
7. A II. Vatikáni Zsinat egyik legfontosabb kitétele: Isten tudja, hogyan, de minden embernek megadatik, hogy Krisztus húsvéti misztériumában részesüljön. Ez azt jelenti, hogy valahogyan valamikor értesül róla, hogy van örök élet, van feltámadás, és Krisztus megváltása rá is vonatkozik. Krisztus nem személyválogató. Mindenkinek azonos az emberi méltósága. A kérdés csak az, hogy mit kezd vele.
Utolsó kommentek