Mickey webnaplója

Valamikor a Horn-kormány idején társadalmi szervezet delegált a Magyar Rádió kuratóriumába. Ugyanott nálam sokkal ismertebb személyiségek foglaltak helyet, többek között a kolozsvári katolikus pap, az író és lapszerkesztő, Jakab Gábor. Valakinek a születésnapja alkalmából munkaebéden koccintottunk, amikor a galambősz lelkipásztor felállt, és egy szuszra elmondott egy hosszas köszöntőt, mely nekem valahonnan ismerősnek tűnt.  Később ugyanezt Berecz András mesemondótól hallottam vissza. Majd múltak az évek, és többször nekifogtam, hogy a netről előkotorjam valamelyik honlapról, de a google-kereső sem segített. Már rég letettem róla, hogy valaha is rábukkanjak a tréfás szövegre.
Tegnap ugye elmentem a korábban rendelt SICC c. könyvért, melyet azzal a titkolt szándékkal vettem, hogy rejtvényeket és találós kérdéseket kedvelő unokámat, Ágostont meglepjem vele alkalomadtán. Pl. ha eljön hozzánk egyszer (vagy én megyek hozzájuk).
Nem szaporítom tovább a szót. Elég gyorsan végigélvezkedtem a régi-új könyvet, és majd hanyatt estem a meglepetéstől. Itt, ebben a könyvben találkoztam az – eszerint gyermekkoromból visszaköszönő – alkalmi monológgal.
Fogalmam sincs már, hogy hány embert szerettem volna születés- vagy névnapja alkalmával felköszönteni ezzel a szöveggel: Rokonaikat, barátaimat, kedves ismerőseimet. Akik egyáltalán olvassák blogomat. Mulasztásomat ezúton pótolom a „cikornyátlan, tőrőlmetszett, paraszti egyszerűséggel megírt” csacskaság közreadásával.
Rokonaim, barátaim, kedves ismerőseim, blogom olvasói: Isten éltessen Benneteket!
Bővebben kifejtve:
„Valamint a kalocsnira tapadó agyag ölelő karjaiból kibontakozó kocsikerék csikorgása által megriasztott tanyai kuvaszkutya bundájába kapaszkodó kullancsbogár szemeiből kicsorduló könnycseppekben visszatükröződő régi rabló lovagvár felvonóhídjából kiálló rozsdás vasszögek összetartják annak alkotórészeit, azonképpen tartson össze benneteket a barátság és a szeretet; és valamiképpen a kandúrmacska hosszú bajuszától megcsiklandozott katicabogár szárnyáról visszatükröződő napsugár heve által egy ócska kalapon megolvasztott tündöklő zsírfoltok erősítik annak matériáját, azonképpen erősítsen titeket a sors testileg, lelkileg a jövőre; és valamint a kegyetlenül hamis zene utolsó akkordjainál elájuló leányka lármás sóhajától megreszketett gyertyaláng fényénél silabizáló diákok mandzsettájáért lamentáló háziasszony ölében csipogó kiscsirkék csiripelésére kotkodácsoló tyúk által szertekapált vakondtúrásra hull a mindeneket megkeményítő eső, azonképpen hulljon a ti fejetekre is mennyei áldás!”