Ezt tegnap írtam, de a gép megmakacsolta magát, és órák alatt sem vette be. Talán nem volt megelégedve a MEKEKE rövidítéssel. Csúfolódásnak vette. Nem tudom. A hiányosságot most pótolom. És most már azért is: MEKEKE.
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Jót mosolyogtam, amikor nevük rövidítésével először találkoztam: MEKEKE.
A KönyvMegállóról A KönyvMegálló kis kommunizmus: „Mindenki szükségletei szerint, és mindenki képességei szerint”. Most kicsiben és élőben vizsgázik. Nem merek kimenni a Római térre, hátha már csak néhány könyv van a kaszniban. 
Pedig szeretném, ha megélne. 
De ehhez három dolog kellene: 
Tekintsék sokan szívügyüknek a létét (és hordjanak is általuk többé olvasni nem kívánt könyveket). 
Az éhesek pedig máshogy próbálják a napi betevőhöz szükségeseket előteremteni, mint könyvek antikváriumba cipeléséből. 
A polgárokban tudatosodjon: Nemcsak kapni, adni is kell, különben hamar két vállra kerül a kezdeményezés. 
Tutyi
A tutyi-mutyi papucsférj. A tutyi papucs. 
Míg mi itt mutyiban tutyizunk, a hideglelős tavaszból kánikula lett.
Nos, kedves blogtársak, öntsünk tiszta vizet a tutyiba. Az értelmező szótár azonosnak tekinti a tutyit és a mamuszt. Márpedig a tutyi sváb találmány. 
Anyám említette, hogy Hőgyészen rossz időben, külső munkák után, egyáltalán, amíg ébren voltak, ezek a szorgalmas emberek valamit mindig dolgoztak, fabrikáltak. Például tutyit kötöttek.
Íme a Czuczor-Fogarasi szótár vonatkozó szócikke az 1860-as évekből:
1) Hosszukás, kobakforma, hátraálló kontyos kemény fejkötő, milyet túl a Dunán több
vármegyében viselnek. 2) Szőrből, vagy posztószélből füzött papucs.
Úgy látszik tréfás gúnynév a tutu szóból módosítva, mely csövet, és ehhez némileg hasonló zacskót is jelent, honnan méregtutu máskép: méregzacskó. A tutyi szó is ily zacskóforma föveg, vagy lábtyú.
Hát persze, mondom magamban. A tutyi hátterében a német Tüte, zacskó szó áll.
Így hát, a tutyi: sváb mamusz, kedves kommentelők.
:)
Itt vége a kommentemnek, de most folytatom. 
- a kézre húzható ruhadarab a kesztyű. Joggal tyű, mert hát a kéz és magas rendű magánhangzó. Ennek mintájára évszázadokkal előttünk – helyesen – a neki megfelelő, lábra tervezett ruhadarabot lábtyúnak írja a fenti szótár, merthogy a láb á-ja mély hangrendű. Az illeszkedés szabályát alkalmazva nem is lehet más. Ám ez feledésbe merült és a kesztyű mintájára ma a nyelvi sajátságainknak fittyet hányva a lábtyű terjedt el, mely nem szebb szó, mint a franciából származó sofőr. Ugyanúgy nem illeszkedik.
- Az említett szótár hozzáteszi, hogy a tutyi „szőrből vagy posztószélből füzött papucs”.
Ehhez kétfélét tehetek hozzá. Nekem nemez vagy filc ugrott be, pedig a harmadik is stimmel: A posztó is azt jelenti, mint az első két anyagnév. Másrészt igazolhatom a szótárkészítőket, csakugyan létezett a posztócsíkokból készített tutyi. Kicsi gyerekkoromban – emlékezetem szerint – nekem is volt. Esetleges színben készült, mint a rongyszőnyeg. Kb. egy cm széles csíkokat fűztek össze egymásra merőlegesen, amolyan vászonkészítéshez hasonló módon.
Akkor nem értettem, hogy miért olyan barátságtalan színekből áll: (barna, szürke, fekete). Nem tudtam, hogy a kalapkészítésből visszamaradt filcdarabokat hasznosítják ilyen módon.