Mickey webnaplója

A kapitalizmusról egy s más
Kedves ZY!
Kereskedelmi Főiskolát végeztem, és húsz évet töltöttem a kereskedelemben.
Aztán jött a rendszerváltás. Továbbképeztem magamat, marketing
menedzsmentet tanultam.
Mégsem maradtam azon a pályán. Az én tapasztalataim summázva:
A hétköznapi kapitalizmus alapelve, én több pénzt varázsolok ki a te
zsebedből, mint te az enyémből. És ezt versenynek nevezi. Ez kb. a rablókapitalizmus nívója.
Márai persze pesszimista, de a Szegények iskolája c. könyvében azt írja,
hogy az a tőkés, aki nem kívánja megszerezni a világ összes dollárját,
utána rubeljét etc., az rossz tőkés.
A világ állapota azt jelzi, hogy tévút, ahol minden termék ára azt hazudja,
hogy nyertél egy centet, egy dollárt, mert csak 99... Ahol rendszeresen
extraprofitot nyúl le a tőkés, mert fél hogy lemarad, hogy tönkremegy (nem
is alaptalan a félelme). Ez a gesztusa, bár félelemből táplálkozik, lopás,
nem is kevés lopás, a vevők zsebében kotorászás, hiszen köszönő viszonyban
sincs az alkalmazott ár az értékkel, a befektetett munkával. Inkább
ár-anarchiáról, -káoszról beszélhetünk.
Embertelen, amikor erejénél fogva áraival a pályáról kiirtja a
konkurenseit, azután monopolhelyzetet szerezve hozzálát a népség módszeres
kifosztásához. Ez is a verseny része. Ám a nóta vége ugyanaz, mint az
élsporté, mely szintén nincs köszönő viszonyban az egészséggel. Ha te nem
szedsz ajzószereket, sose fogsz világversenyt nyerni. A nóta vége pedig:
halál. Ld. a labdarúgók egy részének a sorsa. Az ajzószer a kapitalisták
között az általad borítéknak nevezett valami, más néven kenőpénz, a
világméretű korrupció.
Említhetem a reklámot is, mely szinte kizárólag hazugságra épül, nevezzük
csúsztatásnak.
Az előzőekkel nem azt kívánom kifejezni, hogy gazdaságra nincs szükség, de
azt igen, hogy erkölcs nélkül pusztulásba viszi a világot. (Nem
szolgálhatsz két úrnak.)
Ezért persze igen fontosnak tartom a tisztán látás terjesztését,
élvezettel hallgattam végig előadásodat, és
szívesen ajánlom helyi erkölcsös életet élni kívánó ismerőseim körében.
Megjegyzések a Stanford egyetem pszichiátriai tanszéke kutatásainak megállapításaihoz:: Egy férfi azzal tehet legtöbbet egészsége megóvásáért, ha házasságban él, míg egy nő hosszú, boldog életének titka abban rejlik, hogy barátnőivel a lehető legrendszeresebben összeül egy kis dumapartira!
Meggondolásra ajánlok néhány momentumot:
Valakinek vezetni kell a páros táncban.
A vezetés felelősség is, mely felőröl.
A jó házasság élethosszabító. Hogyne volna: kölcsönös gondoskodást,
szolgálatot feltételez és hordoz.
Szerintem a férfiak rövidebb életéért az y kromoszómájuk a felelős. Ez teszi agresszívabbá, kezdeményezővé stb. őket, mely bizonyos rizikótöbblettel jár.
Az X kromoszóma harmonikusabb életvezetést tesz lehetővé.
A nők két agyféltekével kommunikálnak. Hogyne volna éltetőjük a permanens beszélgetés. Ehhez egymásban inkább partnerre találhatnak. Annál is inkább, mert magukra maradnak. Kivéve azokat az országokat, ahol az egy gyerek (és az legyen fiú) dominál (Kína, India). Hatalmas csődtömeget fog jelenteni a megmaradt, ámde meglehetősen tehetetlen és elanyátlanodott férfisokadalom.
Kuriozitásként említem: a cölebszben élő férfiak közül is igen sokan magas kort érnek meg. Ezt csak azért említem, mert némiképpen ellentmond a házasság ilyen szerepének.
PS.: Csaknem az összes megjegyzésem statisztikai igazság. Felesleges tehát ellenpéldákkal érvelni, mert a nagy számok törvényével megférnek a kivételek.
Mindent egybevéve: Éljenek a nők (és a férfiak).