Mickey webnaplója

Valahogy az ajzószerről írtam, és azon gondolkoztam, hogy mi lehet a szó töve (gyöke)? Ajz? Ez a szó önmagában nem létezik az értelmező szótár szerint. Felajz az igen. Feszít húrt, idegrendszert, érdeklődést fe(l)szít. Ha van ajzó szer, van, aki ajz, de még sincs. Valahol elveszhetett, mert az ugye nem létezik, hogy őseink vándorlásuk során találtak egy igekötős igét (fel-ajz) és nem találták meg az alapszót.
Bezzeg a Czuczor-Fogarasi. Az fellebbenti a fátylat erről a talányról. Íme, közkinccsé teszem, hogy feltámadjon ez a szócikk 150 éves Csipkerózsika-álmából
- AJZ = AJAZ, (aj-az); áth. m. ajaz-tam, ~tál, ~ott, v. ajzottam, ajzottál, ajzott, par. ajazz, htn. ~ni v. ajzani. 1) A ló szájába, vagyis ajkai közé zabolát tesz. Paripáját nyergeli, ajazza. 2) A nyilat ajánál fogva az íjra alkalmazza. „A vadász ül hosszu méla lesben, vár felajzott nyilra gyors vadat.“ Vörösm. 3) Asztalos munkában a deszkát bevési, hogy rovatékába, mintegy ajakai közé a másikat beereszsze. Hasonló érteménye van az ácsoknál, midőn egyik gerenda élét a másik rovatékába eresztik.
- AJ (1), fn. tt. aj-t v. ~at, tb. ~ak. Általán jelent nyilást, nyiladékot, hasadékot, rovátkot, horonyt, honnan értelmezhetők a) Aj, mint szájnyilás, száj, melyből ajk v. ajak = szájnyilás környéke. b) Aj = bevésés, vágaték, rovaték a deszkán, gerendán, melynél fogva az idegre illesztetik. c) Az elavult ajt ige gyöke, mely szerint ajt = nyilást csinál vagy képez, honnan, ajtó = nyilást csináló, és betevő, mintegy híj vagy száj az épületen, bútoron stb. Mind ezekben rokon hí vagy híj (valaminek hía, híja) fönévvel…
Van még kérdés, óhaj-sóhaj ajz ügyben? Visszhang: Nincs, nem is lehet.
***
Szétszóródom?    
Utoljára beleástam magam a mariológiába, legalábbis jó néhány könyvet átrágtam a témát illetően. Akik olvassák posztjaimat, értesülhettek róla több adagban. Valahogy ezek a művek összeszedettségre indítottak, érteni véltem a világ helyzetét, benne saját helyzetünket, saját magam helyzetét, a nagy egészbe illesztett parány voltom jelentőségét. Azután jött az EB, s különféle érdekességek, melyeket a könyvmegállóból szedtem, cseréltem.
Mintha szétszórnának.
Igen, azt teszik.
Hiszen előtte tudtam, hogy időm nagyon értékes, és arra illik felhasználni, amire teremtve vagyok. Most pedig csapongok a zene, a foci, a mélyszegénységről szóló beszámolók között. Csak reménykedem, hogy nem véletlenek ezek az ihletések sem, és valamire mutatnak, ami utóbb fontos lehet.