Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy néhány nappal ez előtt írt pár soros posztom, melyet elismerő szavakkal illetett boroka. Ld. kommentek. Mivel neki is él a blogja, vetettem rá egy pillantást, majd még egyet, majd megint egyet.  
Nem kenyerem a hízelgés, ám kötelességem felhívni olvasóim figyelmét a mások által produkált értékekre is. Boróka posztjai közül kettőt ismertetek röviden. Az első a tuaregek üzenete.   
http://mamintiazoldkicsitunder.freeblog.hu/archives/2009/03/09/Tuaregek_uzenete/
Azért emelem ki ezt, mert a tuaregeket, szokásaikat alig ismerjük. A fotósok viszont beszélő szemeket kaptak lencsevégre, köztük a világhírű képet, az afgán lányt. Akad közöttük végtelenséget tükröző szempár, akad homokvihartól vagy valamiféle szembetegség miatt  véreres szempár, és akad szeretetet hordozó lélek tükre is. Említhetném egy másik kigyűjtését is, mert nagyon karakteres, az öregek arcai, és tekintetük. Mégsem ezt teszem, hanem felhívom a figyelmeteket egy szépséges hanganyagra, mely hangok előcsalogatója félig vagy teljesen becsukott szemmel befelé néz. Befelé a lelkébe. És amit lát, azt elhegedüli, amit elhegedül, az segíti látni.
https://www.youtube.com/watch?v=DvlTuBnpKpc&feature=related
És most az én élményeimről. Meglepő módon azt tapasztalom, hogy a nők jobban szeretik fürkészni a szemeket. Metakommunikatív módon mögé látni annak, ami a szem matériája mögötti minőségi többlet. Tán azért van ez így, mert „szem”-élyekre nyitottabbak a pasiknál. Mesélhetsz nekik amit, akarsz, a szemed elárul téged (engem).
Én – ismerőseim tudják – több ezer képet készítettem, ám kevés közöttük a portré.
Az emberek általában nem igazán szeretik, ha fotózzák őket. Én pedig igyekszem tiszteletben tartani ódzkodásukat. Ha találok tökéletes szemábrázolást képeim között, kirakom ide.
Meg kell említenem, hogy láttam már „üdvözült” tekinteteket. Pl. saját unokámét, aki tágra nyílt pupillákkal árulta el, hogy most az időtlen jelenben tartózkodik, tökéletesen megelégedett sorsával, és egy szavakba nem önthető látványt mutat, melyet csak körülírni tudok. Megrészegült, rajongó tekintet ez, beleadva teljes személyiségét abba az átható pillantásba, mellyel fogadja az enyémet.
A dolgok különös egybeesése miatt „szem”eltem ki magamnak a poszt mai témáját. Azért „szem”-eztem vele, mert a mai evangéliumban a Mester erről is tanít: „A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?” (Mt 6, 21–23)
Szeretném, ha a tiszta tekintetű emberek megengednék, hogy szemük világosságában mások is gyönyörködhessenek.
A tiszta tekintetekben érdemes megfürödnünk.
Magunk is jobbá válunk általa.