1959 nyarán Hegedűs Géza regényt írt gyermekeknek Az írnok és a fáraó címen. Második gyerekkoromba érve lekaptam a könyvespolcról és elolvastam az Ehnaton, alias IV. Amenhotep fáraóról szóló kalandos ifjúsági regényt. Ebben Hegedűs bőségesen leírja, hogy a többistenhit papjai miként élősködtek a nép nyakán, és hogyan harácsolták össze kincstárnyi vagyonukat, miközben maguk sem hittek abban, amit hirdettek. Ehnaton viszont az egy isten kultuszát vezette be valamiféle megvilágosodás alapján. HG közli az Ehnaton himnuszát, meglehetősen rövid formában.
Szerkesztőkoromban lapunk, a Távlatok lehozott Ehnatonról egy hosszú cikket (Kádár István), benne az Ehnatonnak tulajdonított imával. Ezt olvassuk az 56-os számban:
A nagy himnusz
Az ég láthatárán világítva kelsz, ó Élő Aten, az Élet Kezdete.
Minden földet elárasztasz szépségeddel, midőn keleten felkelsz.
Magasan minden ország fölött dicsőséges, hatalmas és sugárzó vagy.
Sugaraid átölelik az országokat és minden teremtményed összességét, mert Te vagy a Nap, és eléred azok szélső határait, és aláveted őket szeretett fiadnak (Ehnatonnak).
Te távoli vagy, de sugaraid elérik a földet.
Te látod az embert, de útjaid kifürkészhetetlenek.
A föld halálos sötétségbe borul, amikor letűnsz a nyugati végeken.
Az emberek elvonulnak hajlékukba, és a szemük nem látja társukat.
Kincseiket akár a fejük alól is ellophatják anélkül, hogy észrevennék.
Minden oroszlán előjön barlangjából, és a kígyók marnak.
Mikor a Teremtő otthonában pihen, a sötétség az egyetlen fény.
A föld megvilágosodik, amikor felemelkedsz keleten, és nappal mint Aten ragyogsz az égen.
A két ország ünnepel. Mindenek lábra állnak, mert felemelted őket.
Megmossák tagjaikat, ruhát vesznek, és előtted imádkozva emelik karjukat.
Az egész föld végzi munkáját, a marhák békésen legelnek.
A madarak kiszállnak fészkükből, és szárnyalva dicsérik Lelkedet.
Az állatok lábukon ugrándoznak, és a szárnyas teremtmények életre kelnek attól, hogy
eljöttél nekik.
A hajók fel- és levitorláznak a folyón, felkeltedkor minden út szabaddá válik.
Jelenlétedre a hal is kiugrik a folyó vizéből, sugaraid elérik a tenger mélyét.
Te okozod a nők megtermékenyülését, Te teszed a férfibe a magot, mely az anya méhében életet ad a gyermeknek.
Te vagy, aki dédelgeted őt odabenn, hogy ne sírjon, aki ápolja őt.
Te vagy, aki az anyaméhben is lélegzetet adsz neki, hogy fejlődjön élete.
Amikor a születése napján előjön a testből, Te nyitod fel a száját, és gondoskodsz
táplálékáról.
Amikor a csibe csipog a tojásban, Te adsz lélegzetet neki, hogy fenn maradjon.
Te határozod meg a helyes időpontot, amikor megtöri a tojást, amikor kikel és lábán szaladgál, hogy bizonyítsa teljességét.
Mily sokrétű a Te munkásságod! Rejtve van ez az ember látása elől, ó Egyetlen Isten, akihez hasonló nem adatott!
Amikor egymagad voltál, Te formáltad a földet kívánságod szerint, és minden állatot, kicsiket s nagyokat, mind, mik lábukon járnak a földön vagy szárnyukon magasra szállnak.
Szíria, Kush és Egyiptom országában Te jelölöd ki mindenki helyét, és elégíted ki szükségletét.
Mindenki megkapja táplálékát, és napjaikat számon tartod.
Különböző beszédjük nyelve, külsejük és színük is, mert Te különbözteted meg a nemzeteket.
Te teremted a vizet a föld alatt, és kedvedre hozod onnan elő, hogy tápláld Egyiptom népét, mint ahogy Te tetted azt is, hogy Neked éljenek, ó mindenek Ura, Istene, fáradozva értük, Minden Földek Ura.
Aten Napkorongja, nappal előttük ragyogva, Hatalmas Fenség!
Te teremted életét minden távoli országnak.
Te tetted a Nílust (a vizet) számukra az ég felhőibe, és tengerként árasztod el a hegyeket, hogy öntözd falvaik földjét.
Mily kiváló a terved, ó Örökkévalóság Ura!
Te ajándékozod az idegeneknek és állataiknak a Nílust az égben, de az igazi Nílus Egyiptom számára a föld alól folyik.
A Te sugaraid táplálnak minden földet, és ragyogásodtól élnek és növekszenek.
Te alkottad az évszakokat, hogy fenntartsd teremtményeidet, a telet, hogy felfrissítsd őket, a nyár melegét, hogy megízleljenek.
Te alkottad a távoli eget, hogy onnan szemlélhesd, amit megteremtettél megjelenve egyedül az Élő Aten képében.
Te alkotod magadból az alakok millióit, városokat, falvakat, földeket, utakat, a Folyót. Téged lát maga előtt minden szem, mert minden teremtményed fölött Te vagy a nappal Atenja.
Te vagy a szívemben, de fiadon, Ehnatonon kívül nem ismer senki.
Te adtad neki terveid és hatalmad ismeretét.
A szerző alapos tanulmányában megjegyzi, hogy korunk megvilágosodottjai P. T. de Chardin és H. de Lubac jezsuiták is hasonló gondolatokat fogalmaztak meg. Még hozzáfűzi, hogy a Kr. e. XIV. sz-ban kelt himnuszra hajaznak a 104. zsoltár egyes kitételei.
Érdekes volt találkoznom a regény elolvasása után a lapunkban tíz éve megjelent bőséges háttéranyaggal, mely letölthető a Tavlatok archívumból.
Utolsó kommentek