Mickey webnaplója

1. Ma van a foci Európa-bajnokság, elődöntő. Ezzel kapcsolatban azt a közhelyszerű, ám paradox igazságot vetem képernyőre, hogy a 3. hely bronzérme több örömet szerez a döntőbe jutottaknak, mint a 2. helyen végzőknek az ezüst. Mert az előbbiek kiharcolták maguknak a dobogós helyet, a másodikok pedig leszorultak az első helyről. Az utolsó menetelések ma kezdődnek. Egyelőre nem tudni, mi lesz a játékbanmaradtak sorsa. Ha én lennék az UEFA csúcsán, biztosan kiosztanék a negyedik helyezetteknek is egyfajta vigaszdíjat. Ők volnának a vasérmesek.   
2. Ma folytattam a tegnapi könyvkeresésemet (Marcell atya naplójegyzetei): válogatta Sinkó Ferenc, lektorálta Farkas Olivér, nihil obstattal ellátta Rédli Elemér, kiadta Ákos Géza, műszakilag szerkesztette Fonyódi Ottó, Ketten közülük már nem élnek (RIP); ma este előszedte a polcról: Tücsi. (Tegnap ő sorolta be.)
Az úgy volt, hogy tegnap vittem egy Mándyt (Fabulya feleségei) a könyvmegállóba, és hoztam egy Gárdonyit (Adj Isten, Biri) meg ezt a lelki naplót. Akármire megesküdtem volna, hogy fekete borítójú a kötet, következésképpen a gerince is az. Ehhez képest galambszürke a gerince és nem szerepel rajta a szerzetes neve, hanem ez: Kisboldogasszony csillaga. Hát ebből a címből én egyáltalán nem gondoltam, hogy Marcell atya jegyzetei lapulnak a kötetben.
A kármelita könyvét szerettem volna ma elkezdeni, hogy kiszívjam belőle az engem is „éltető nedveket”. Ám ebből nem lett semmi.
Délelőtt végeztem „Biri”-vel. (Tipikus Gárdonyi, a tőle megszokott idilli hangvétellel, és a rá jellemző igen sajátos igekezelési manővereivel. Aki szeretne nyáron néhány órás kikapcsolódást, és szívmelengető olvasmányt, és még nem olvasta ezt a regényt, vegye elő, és olvasgassa.)
Ha a kármelita könyvét kaptam volna elő reggel, most a lelki világbajnokság egy szeletét meg tudnám osztani azokkal, akik hűségesek posztjaimhoz. Ez az ember futott a kitűzött cél után, s a jó harcot megharcolta, miként Szent Pál.              
Én meg ott sleppelek utána, és megkísérelem ellesni azokat a titkokat, melyeket írásban ránk hagyott.
Akiknek feltűnt volna, hogy két könyvet hoztam el, és csak egyet vittem, azoknak a kedvéért ide írom: Legközelebb több könyvet viszek, s az se biztos, hogy hozok. Egy Újszövetség lesz az egyik.  
Most pedig jöjjenek a spanyolok és a portugálok.