Ígértem, hogy beszámolok Marcell atya naplójegyzeteiről, ha végigolvastam. Most megteszem, de nem beszámolok róla, hanem megidézem könyvének azokat a gondolatait, melyek valami miatt újszerűek voltak számomra, vagy mert ugyanúgy látok dolgokat, mint ő. A kármelita atya gondolatait nem teszem idézőjelbe, hiszen a naplója alapjában véve saját megfogalmazásait tartalmazza. Idézőjelbe kerülnek a Mester, s a szentek vagy gondolkodók kijelentései. A saját megnyilatkozásaim ritkák, s valamennyi zárójelbe került. A gondolatok után megadom az idézett könyv (Kisboldogasszony csillaga, SZIT, Bp, 1987.) oldalszámait. Akit érdekel a szemlélődés, mint téma, fogjon elolvasásához, aki pedig „zöngicsé”-nek tekinti, mint J. Steinbeck egyszerű kritikusai (Kék öböl), az az itt következő két bejegyzést ugorja át.
A többieknek hasznos „szürcsölést” az éltető szövegekből!
Incipiam:
– Az ember Isten képmása. Az Isten csupa lélek. Úgy leszek a képmása, ha énbennem teljesen a lélek uralkodik. 35. o.
– Önkiüresítés. Mit adhatunk áldozatul?
Megbecsültségünket, tekintélyünket, pihenésünket, kényelmünket, éjszakánkat, ízlésünket, elgondolásainkat. Legkedvesebbjeinket, könyveinket, megszokásainkat, terveinket, testünket, erszényünket, birtoklásainkat. 36. o.
– Ha megláthatjuk az Ő szeretetét a falevélben, miért nem látjuk meg az emberben? 40. o.
(Én ezt így fogalmaztam: Attól, hogy a hangyát nem tapossuk el, még lehet, hogy az embereket igen.)
Szt. Gertrúdot a megkérlelő imádságra tanította az Úr. Azaz az imákat és a jó cselekedeteket azzal a szeretettel egyesítjük, amelyből az Isten emberré lett, s ekkor nemcsak a büntetés marad el, hanem a megkérlelők jutalmat is kapnak. 49. o.
– Pál írja: tövist kaptam a testembe. A tövis, valamiféle állandó testi betegség, és nem tisztátalan kísértés. 50. o.
– Aszkézis: Abbahagyni, amikor szenvedélyessé lesz a dolog, evés, ivás, olvasás, nézés, hallás. 51. o.
– A hit remény, szeretet gyarapodása Keresztes Szt. János szerint: „Engedd, hogy parancsoljanak neked, hogy oktassanak, hogy rendelkezzenek veled, és tökéletes leszel”. Ez a teljes én-megtagadás. 52. o.
– Bossis Gabriellát így tanította az Úr: „Könyörögj a bűnösökért! De az igazakért is könyörögj, hogy szentek legyenek. … És ha sokan szentek lesznek, megváltozik a föld színe… Néhány szent elég, hogy megmentsen egy egész várost!” 72. o. (Bp. megmentésére hány szent kell? – kérdem én.)
– Mindenkiről megvan a véleménye! – mondják. Nekem ne legyen véleményem senkiről – csak szeretetem legyen. 80. o.
– A gonoszok, nem tudják, mit cselekszenek. Hozzáteszem: Főképp nem tudják, mi vár rájuk. Ha tudnák, ha látnák a poklot. 81. o.
– Bernanos írja A Sátán árnyékában: A bűn „un déicide” – Isten-gyilkosság, döbbenetes misztérium.
(Ha Krisztus szenvedésére és halálára gondolok, teljesen logikus Bernanos megállapítása.) 94. o.
– Jézus Bossis G.-nak: Ha örömeiteket, szórakozásaitokat mind Nekem ajánlanátok, kevesebb megpróbáltatást küldenék rátok, hiszen csak azt akarom, hogy egyesülve legyetek velem. Ne csak akkor jöjjetek hozzám, ha valami baj szakad rátok: gyertek mindig. 98. o.
– Ha a természet megszólal, az is az Én hangom. Uo.
– Spencer a minimalista: Miért utazik harmadik osztályon, és nem elsőn vagy másodikon? – kérdezték az angol konvertitát, Spencer Ignácot. Azért, mert nincs negyedik osztály. 107–108. o.
– P. Marcell életérzése: Minden stációnál egybeforrtam Jézussal, az ő folytatása lettem. Az utcán, a villamoson, és mindenütt Ő látta és szerette belőlem (kiemelés tőlem) az embereket. Már nem tudtam megítélni az embereket, az öltözetlen nőket, a közömbös, meg lótó-futó embereket, senkit és semmit, csak szerettem mindent és mindenkit. Jézus élt bennem, s Ő látott, szeretett, bocsátott meg, értett meg, nézett el mindent, én pedig átéltem: Érte, Általa, Benne van minden. 119–120. o.
– Két világ: Van Pokol, csak az Igazság birodalma, ahol nincs szeretet. Az Igazság Szeretet nélkül Pokol. Az Igazság és Szeretet együtt: ez a Mennyország. 126. o.
– Az a tárt kar, mely a Kereszt felé fordul, a lélek megnyitása a szenvedésre… Míg eltolom a szenvedést, addig elviselhetetlen. Mikor elfogadom, megenyhül, és amikor szeretettel átölelem, felmagasztosul bennem. … A legjobban szeretsz, amikor elhagynak erőid, de elestedben is igent mondasz. 130. o.
– Ki vagy Te, Uram, és ki vagyok én? (Ezt a kérdést én is fel szoktam tenni.) 141. o.
– Minden külső és belső érzék rakoncátlansága ellen (fantázia, kíváncsiság stb.) azonnal megindítani az ellentámadást. Ropogjon a géppuska! ... A csúcs magas, az élet, az idő rövid! Ha nem megy, csak emelgessük a lábunkat, és hívjuk Anyánkat (Kis Teréz hasonlata: kisgyermek a lépcső alján) 149. o.
– Máriát csak egyszer kell nagyon szeretni, csak egyetlen egyszer – ezt Ő nem fogja elfelejteni. Mindent elkövet, hogy fiát talpra állítsa: Isteni Fiával feltámasztatja halott gyermekét. 151. o.
– „Az az igazi különbség a tudomány és a bölcsesség között, hogy a bölcsesség értelmes ismerete az örök dolgoknak, a tudomány pedig ésszerű tudása a mulandóknak.” (Szt. Ágoston) 157. o.
– A pénz: stercora diaboli: az ördög szemete. A hiúság, a fölény. 160. o. (Az általam igen szeretett jezsuita P. Babos szerint „a pénz az ördög ganaja”.)
– A bukott angyalok pótlására teremtette Isten az embereket. (Hm.) 160. o.
Vége az első résznek.
Utolsó kommentek