Mickey webnaplója

Íme mai témáim.
Az első, amit említeni szeretnék, maga a könyvmegálló. Évának nagyon tetszett a megvalósult ötlet. Sok-sok könyv, meg-megújuló választék.  Laza szabályok, ingyen olvasnivaló. Kb. ebben lehet összefoglalni a dolog lényegét. Az Óbuda újságból kitéptem a működéséről szóló leírást, mert hazaviszi. Olyan apró francia falucskában laknak, ahol ez idő szerint egyetlen bolt sem nyitott. Nem tudná eltartani a helyi lakosság. De gyűjtik az ötleteket, hogy mi lenne hasznos a helyben lakóknak. Elképzelem a Fő téren, a MAIRIE tőszomszédságában a könyvmegállót. 
Éva ma is elvándorolt, megnézni a változásokat. Mivel elmondta, hogy elég sokféle iskolai énekeskönyvet kirakott valaki, délután magam is odakocogtam, mert a Kodály-féle összeállítást szívesen megszerezném. Nem azok voltak.
A mai választék talán legmeglepőbb kötete egy keményfedelű „Laricsev” volt. Hogy mi a Laricsev, azt csak az tudja, akinek olyan nagy a szakálla, mint nekem, aki a hatvanas évek elején jártam gimibe, naponta hosszasan időzve a Laricsev társaságában. Próbáltam megoldani a feladott példákat, és kitalálni, hogy miért nem stimmel a megoldásom azzal, amelyet a kötet végén közölnek.  A fiataloknak megírom, ez a matematikai feladatgyűjtemény végigkísérte a középiskolás négy évemet. Nos, a Laricsevet ezúttal a helyén hagytam.
Elhoztam viszont Kakuk Marcit, mert valamiért eddig kimaradt az életemből, s még egy vidám könyvet, el a Szabó Magda–Szobotka Tibor fordítottan Forsyte Sagát és a Napút folyóirat idei első számát. Utóbbit azért, mert előzetes levélváltásunkkal ellentétben kimaradt a kötetből néhány humoros írásom. Érdekelt, hogy ki, és miért golyózta ki az enyémeket titkon. El akarom olvasni a konkurenseket.  
Ezúttal viszont magammal vittem fényképezőgépemet, mert mindig akkor akad lencsevégre kínálkozó téma, amikor nincs velem.  
Fordítva is igaz. 
Most, hogy velem volt, semmiféle csodabogáron nem akadt meg a szemem.
S ha már fotózás: Akit érdekel, most egy praktikus színes, közérthető fotóskönyv rendelhető meg Szalay Krisztián könyve. Most 10% kedvezménnyel. Szerintem hasznos könyv.
http://www.szalayfoto.com/books/introduction
Most, hogy velem volt, semmiféle csodabogáron nem akadt meg a szemem.
PS. Olvasom a Napútban BM Romlásnak indult? c. esszéjét, és nem kapok röhögő görcsöt attól, amiket leír. Szembeszökően sok és kegyetlen gyilkosságot varr a keresztények nyakába (bizonyára a példák valós voltában igaza is van, bár elvonatkoztat a kor nem keresztény gyakorlatától), így aztán úgy tűnhet, hogy szinte egyedül vallásunk szadista, vagy a valláshoz nem köthető politikai gyilkosságok nem olyan pikánsak, hiszen számuk minden korban lényegesen meghaladta amazokét?  Hitlert katolikusnak nevezi. Csakugyan: meg volt keresztelve és ennyi. És elég rendesen keresztbe tett saját egyházának.
Valahogyan nem kerül elő Lenin gyilkosságsorozata, melyet a papokat vette célba, sem Sztálin szörnyű népirtásai, vö. a katyni mészárlás, vö. az ukránok millióinak mesterséges éhen halatása, vö. gulág-„munka”táborok, de valahogyan elkerüli figyelmét Pol Pot és a vörös khmerek kivégzési módszere, melyet nem kívánok részletezni, s elkerüli figyelmét az a hullahegy, amelyet maguk mögött hagytak, miként Mao 64 millió hullája is, akiknek kiirtásával soha nem tudott elszámolni.   
Honnan ez a szörnyű megkülönböztetés, és ez a normális ésszel fel nem fogható aránytalanság? 
Nem kívánok vitatkozni a szerzővel. 
Miről is folytathatnánk eszmecserét?  
Azt hiszem, nem bánom, hogy nem jelent meg a fenti lapban szelíd írásom.