1. Évekkel ezelőtt együtt nyaralt a Gyorgyovich família két bérelt házban Alsóörsön. Elég sokat zuhogott az eső, s a csapatlétszámra való tekintettel sűrűn jártunk kocsival vásárolni. A tapolcai üzletközpontot céloztuk meg rendszeresen, mert ott egy helyen …
Ágoston is velünk jött egy ízben. Odafelé és visszafelé is hatalmas záporesőt kaptunk. Alig láttunk valamit, dobolt az eső a kocsi tetején, dobolt a szélvédőn is. Önkéntelenül idéztem Bajor Imrét, aki valamelyik kabaréjelenetben ismételgette, amikor begerjedt egy félőrült szereplő: „Már megint kezdi, már megint kezdiiii!”
Ez beragadt az unokánknak. Már akkor jót mulatott rajta, tán ezzel is leplezve szorongását, hogy itt csattog-villámlik, ömlik, porzik, mi meg úton vagyunk a zárt kocsiban.
Azóta is, ha hasonlóan ismétlődő dilivel találkozunk, elég megjegyezni: már megint kezdi … és Gostival értjük egymást.
2. Blanka nálunk tölt néhány napot. Előveszem a gagyi műanyag darts-készletet, melyet olcsón vettünk az üzletközpontban. Korántsem számítottam rá, hogy sikere lesz. Pedig lett. Szorgalmasan próbálkoztak a gyerekek a célba dobálással. A műanyag hegyű nyilakat sokszor nem fogadta a tábla, sűrűn lepattantak róla.
Ekkor cselhez folyamodtam. Miközben cselekedtem, konferáltam is: „Odamegyek, beleszúrom a tízesbe, és kész.”
Hát ez Blansinak nagyon megtetszett. Nagyon is egyetértett abban, hogy módszerem sokkal célravezetőbb (szó szerint az), eredményesebb, mint minden más. Odament, beleszúrta, és kész. Tízszer, százszor. Nem akarta megunni.
Azóta is idézi, amikor alkalom adódik rá: Odamegyek, beleszúrom és kész. Odamegyek, megigazítom és kész. Odamegyek…
3. Tegnap Zsuzsával beszéltem mobilon. Alighanem kezében tartotta közben Angélát, aki már négy hónapos múlt. És aki elkérte Zsuzsától a telefont. Elég hosszan telefonált velem. Időnként én is beleszóltam, ez őt nem igazán izgatta, modta-mondta egyvégtében. Ne kérdezzétek, hogy miről beszélgettünk.
4. És egy mai hír. Levente unokánkról eleddig jó hatszáz fotó készült. A házi zsűri az én felvételemet ítélte a legleventésebbnek. Nagyon kihúzom magamat. Nem mindig kellenek szavak a kommunikációhoz. Sokszor egy kép többet mond, mint száz oldal szöveg.
Apropó. Ma „megtörtem a jeget”. Sétáltam által a hídon. A készült fotók a legújabb albumomban. Tudjátok: Fotóim link: 2012.3 album.
2012.08.16. 18:31 emmausz
Személyre szóló szentenciák
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr185169825
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek