Ez a címe egy az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kitűzött pályázatnak. Mivel többen is szuttyongattak, hogy így, meg úgy, és legalább 40 éves házasoknak írták ki a versenyt, tehát pont nekünk kell itt nyilatkozni, s barátságossá tenni a házasság intézményét, de mert a mai evangélium is a házasságról szóló krisztusi tanítás, no meg aztán augusztus 21. a leadási határidő, így hát megnéztem, hogy hány oldal lehet maximum, és mekkora legyen a sortávolság. ezen előkészületek után levertem, amit lényegesnek gondoltam a témával kapcsolatban. Hét oldal lett, tehát én fogom megnyerni a pályázatot. Hiszen 1,5-es sortávolsággal írtam, és előre megadtam a bankszámlaszámomat, hogy hová kérem a bruttó főnyereményt. Ismerem már a Reader’s Digestből a mókát. A gyerekeim agitáltak, hogy okvetlenül fizessek elő rá, mert nyertem egy autót, küldték is a slusszkulcsot a borítékban, és hangsúlyosan gratuláltak előre, miszerint T. Gyorgyovich úr, ÖN NYERT EGY AUTÓT!
Kérésünk, hogy fizessen elő lapunkra. A brosúra utolsó lapján kerestem a kulcsmondatot a mellékelt kulcshoz. Ön nyert, írták filigrán törpe betűkkel, amennyiben a nyereménysorsolás során az Ön számát húzzák ki. Gyerekeim még ekkor is hitetlenkedtek.
Most sincsenek illúzióim, mert mitől lennének. Nem látom az apró betűket, így nem is készülhetek fel arra, hogy értelmezzem őket.
Leírásom elég logikusra sikerült, benne van saját sorsunk lényege, de hogy kedvet csinál-e a házasuláshoz, azt nem tudom.
Azt hiszem, egy bekezdés hiányzik. A kedvcsináló.
Volna még bőven lehetőségem kifejteni, miért kéne másoknak is nyakukat a házasság édes igája alá tenni .
A Codával
vagyok adós:
Miről is van szó?
Nem igaz, hogy az anyagi ínség áll a házasságok útjában. A szegény népek körében a házasság sokkal inkább létezik, mint a fogyasztói társadalomban. A gazdag németek házasulási hajlandósága rosszabb a miénknél is.
Amit ez ügyben fontosnak vélek, az a következő:
Ott házasodnak szívesen a fiatalok, ahol még élő a Gondviselésbe vetett hit. (Ő a forrás, az Ő képmásai vagyunk. Ez kötelez, egyben perspektívát ad!)
Ott, ahol szövetségnek és nem szerződésnek tekintik a házasságot.
Ott házasodnak az emberek szívesen, ahol tiszta modell él eme életszövetségről a fiatalokban.
Ott, ahol emelt fővel járhatnak az emberek saját országukban, ahol nem bozgorok, nem megalázott kisebbség. (Ahol mernek nagyok lenni!)
Ott, ahol kiszámítható a jövő, és ahol mindenki dolgozhat.
Ott, ahol nem rángatják a pénzügyi kondíciókat sűrűn, kiszámíthatatlanul és hisztérikusan.
Ott, ahol megfelelő a közbiztonság.
Ott, ahol szociális intézkedések segítik a nőket, hogy jó szívvel vállalhassanak gyermekeket.
Ott, ahol a nagycsaládos lét nem gúny tárgya, hanem a jövő záloga.
Nem sorolom tovább a főképpen lélektani mozzanatokat, melyek a házasulási kedvet előmozdítják.
Ismeri ezeket mindenki.
Nekünk, időseknek az a tennivalónk, hogy jó modellek legyünk, hogy a stabilitást előmozdítsuk, hogy szolidárisak legyünk a fiatalokkal, hogy tehetségünk szerint támogassuk őket és bátorítsuk az életre szóló lépés megtételére. Az a dolgunk, hogy ameddig erőnkből futja, részt vállaljunk az ő nehézségeikből is, anélkül hogy tolakodókká válnánk. Ajánlkozzunk fel, s cselekedjünk, ha kérik, de addig ne.
A Mester szavaival zárom beszámolómat: „Aki fel tudja fogni, az fogja föl.”
Imával gondolok azokra, akik elolvassák az előzőeket, hogy ragadja meg őket valamelyik kifejezés vagy mondat.
Hátha hasznukra válik.
Utolsó kommentek