Ma reggel egy blog széléről próbáltam leolvasni Bp. hőmérsékletét. 17 fokot mutatott.
Megnéztem a köpönyeg weboldalon. Ott 20 fokon állt a hőmérő higanyszála. (Na, jó, digitális kijelző mutatta: a higany egyébként is ki van tiltva az Eu-ból, talán még a virtuális is.) Hogy lehet ekkora eltérés? Úgy vagyunk értékeléseinkkel, mint az újságolvasással. Háromféle napilapot elolvasunk, majd átlagolunk, átpasszírozzuk saját szellemünkön, és megpróbálunk a sorok között eligazodni. Nem mai a dolog, legalább száz éves múltra megy vissza (vö. kávéházak). Tehát emitt 17, amott 20. Mi az igazság. Kinéztem az erkélyre, 23 fokot jelzett a skála. Ejnye, a nemjóját, ez már hat fok különbség.
Bejöttem a szobába, itt meg 26 fokot találtam. Persze, a betonfalak nem tudtak kihűlni az éjszaka.     
Ma tényleg meleg lesz. Ezt előrevetítette, hogy egész éjjel ventilátorral fújattuk magunkra az izzadságpárologtató szelecskét. Reggelre kezdtük érezni, hogy enyhül a meleg.
Valaha az ország gazdaságáról mondták folyamatosan (tudom, megírtam már): elvtársak, még három nehéz év előtt állunk. Ma a kánikuláról mutatják az előrejelzések: Polgártársak, még három kemény, forró nap.
Nem panaszképpen írogatom ezeket, inkább tényként, azzal hogy akár enyhülhetne is, nem bánnám. Ami biztosnak látszik: januárban hűvösebb lesz.
Addig meg kétféle gyakorlatot követhetek.
1. Azért is sétálok hajnalonta egy-egy órácskát.
2. Itthon kuksolok, mert a hozzáértők óva intik a szívelégtelenséggel élőket és az időseket, hogy kidugják az orrukat az utcára kitéve szervezetüket a kánikula erős napsugárzásának.
Ma próbálom a kettőt egyszerre. Kimegyek, mert pék, mert posta, mert muszáj, s maradok minden további időszakban, mert idős, mert szívelégtelenség…
Árnyékolok és vedelek: vizet, teát, tejes kakaót, ami jön.
Megjegyzem, jobban szeretném énekelni a kb. ötven éve Ausztráliából importált öreg slágert:
Just Walking in the Rain.