A minap Deske feltett egy képsorozatot, az  Orosz abszurd címűt. Volt ott kerítésbe falazott fatörzs, sehova se vezető lépcső, s ki tudja, még miféle képtelenségek, értelmetlenségek. Merthogy az abszurd az már csak ilyen.
A lakótelep abszurdja nem túl régi. A járólapokból képzett járdák egy része azt súgja, hogy őgyelegj összevissza, minek az a sietség. A parkok között vezető viszonylag egyenesen kitaposott ösvények pedig azt, hogy noha a HÉV-hez nem juthatsz egyenes úton, de lényegesen rövidebben igen. Mivel az egymásnak szemközti házakat kötik össze a járólapok, azt kell gondolnom, hogy a postásoknak építették őket, mert vezetésük a lakástulajdonosok mozgásirányától baromira eltér. Ők a tömegközlekedéshez, a postához, a közértekhez igyekeznének, de a járdák ezekre merőlegesen készültek. Sebaj, mondja a praktikus polgár. A kiinduló- és végpont közt legrövidebb út az egyenes, így hát amennyire a fák engedik, egyenes utat törtünk a parkokban.
(Legalább 30 éve írtam, hogy a volt NDK lakótelepein úgy készültek a járdák, hogy a beköltözők elindultak úti céljaik felé. Ezek az ösvények mintegy térkép rajzolódtak ki a talajon. Ezek kaptak azután szilárd burkolatot, s lettek járdává. Nálunk ez nem így van.)
A ltp. egyes részein csak úttest van, másutt az előbb leírt őrület.  Ma lefotóztam, egy madzagot táblával, mely szerint kéretik a járdán közlekedni. Tehát minden fehér ember járjon cikkcakkban, mert hülye az útvezetés. A madzagok mutatják, hogy melyik területre tilos betaposni. A nyomaték kedvéért egy pihent ember végigrakta a kitaposott ösvényt száraz gallyakkal. Úgy néz ki a természetes csapás, mint egy tankcsapda.
Várj még. Lehet ezt még tetézni. Nálunk a hülyeség csúcsra jár.
Tegnap egy szöcske vagy tücsök, vagy mi-a-fene locsolót tett az abszurdisztáni ipse a járdára. Hogy miért? Hát ott se járjál, mert ő most locsol. Menj körbe egy tömböt, mert járda nincs, ösvény nincs (fű sincs, hiszen akinek egy csöpp esze van, az ismeri a lombos erdők aljnövényzetének a sorsát.  Akármit machinálnak a fűvel, elpusztul, mert nem kap soha napot.) A kevéske fény legfeljebb mohatelepek kialakulásának kedvez, melyek jól megvannak az árnyékban, és sokkal erőteljesebben terjeszkednek a pázsitfűnél.
Ha tehetném, percenként átzavarnám a tökéletlen embert azon a járdán, melyet rendszeresen vízágyújával „tart tűz alatt”.
(ld. link: Fotóim: 2012.3 album)