Mickey webnaplója

Családunkban már milliószor elhangzott. A Rákosi-korszakban (a fiatalabbak kedvéért: az 1950-es évek első fele) öregapáméknál nyaraltunk. Házukat az utcától tekintélyes méretű kert választotta el, kellemesen hűs vizű, mély gémeskúttal a közepén (milyen finom hűtött görögdinnyéket húztunk fel belőle). Az utcára deszkapalánk szolgált kerítésül, olyan két méter körüli magasságú. Az egyszerű, kilincses ajtót csak éjszakára zárta kulcsra Farkas tata (nagyapánk). Nappal bárki előtt nyitva állt.
Egy ízben ez a bárki egy fiatal, felnőtt férfi volt. Ő jött be az udvarra.
A ház ajtaján illedelmesen kopogott. A tessékelésre belépett. Megállt a küszöbön és így szólt.
– Jó napot adjon Isten! Farkas tata, hát én úgy jártam, hogy leengedett a biciklim kereke. Szépen kérem, adja kölcsön a pompáját (valamiért pompa járta arrafelé pumpa helyett), kint áll a biciklim, hadd fújjam fel.
Öregapánk a sarokba mutatott: – Ott van, vigye csak, használja!
Emberünk kivitte a pumpát, csakugyan halljuk, amint felfújja a kereket.
Egyszer csak látjuk, hogy nagy ívben repül valami hosszúkás a palánkon át – utána sercintett félmondattal:
– Tata, a pumpa.      
Még szerencse, hogy az ott kapirgáló, majd szétrebbenő tyúkoknak nem lett bajuk.
Mai napomhoz kötődik a történet valamelyest.
Tőlünk kb. 10 perc járásra van egy ház, annak a gazdája barátaink egyike. Annak a kertjében többek között ringló és alma terem. Mindkettőből kaptunk egy-egy műanyagládával. A családi kupaktanács úgy döntött, hogy a ringlót eltesszük lekvárnak, az almából pedig 100%-os ivólé készül centrifugázás útján. Tücsitől barátnője csak azt kérte, hogy juttassuk vissza hamar a ládáit, mert a gyümölcsök érése folyamatos, így hát szüksége van rájuk.
Ma visszacammogtam hát a két üres rekesszel.
Becsöngetek. Az ikerház szomszédja kiszól, hogy nincs itthon a mama.
Mondom, hogy ha megfelel, a két visszahozott rekeszt becsúsztatom a kukatartály tetejére. 
– Nagyon jó lesz úgy – szólt ki a hang.
Én csúsztatom az egyik rekeszt. Nagy csörömpöléssel a kuka mellett landol. Fogom a másikat is, az hasonlóképpen csak a túl felén. Összevissza hevertek a földön: egyik élével, másik rézsútosan.  Pont úgy, mintha nagy ívben bedobta volna őket valaki. A látvány kapcsán ugrott be nekem: „Tata, a pumpa” és mai fordulata: „Mama, a rekeszek!”
Nem így akartam.