Sokat dolgoztam azon a kérésen, mely közös blogunk újabb feladata: Szűkebb környezetemben miféle szentenciák, szófordulatok, szólások éltek? A téma kimeríthetetlen. Ami kapásból eszembe jutott, nektek is közre adom.
1. Másoktól
Grószi: Megjött a Córesz (8 órai újság, reggeli lap volt)!
Talán csak én volnék az okosabbik!
Ha az én gyerekem volnál, most jól eldöngölnélek.
Az a tied, amit megeszöl.
Tanulj, mert ami itt van (a fejére mutatott), azt nem vehetik el.
Majd még megennétek! (56-ban olykor tényleg megettük volna.)
Majdnem aszondom. (öreganyém nemcsak majdnem szondta aszt.), máshogyan a „hexinz” szóval fejezte ki, hogy „jut eszembe”.
Albérlőjét, aki finánc volt, „spenótbakternak” titulálta.
Öregapám a rendőrt tányérsapkája miatt „lavorfejű”-nek.
Öregapánk: Te, gyere egyszer ide! (sváb beütés) Igen is, papa kérem. (hol vagyunk már ettől)
Talán előbb a bátyád szedne! (levest, süteményt stb. Hol vagyunk ettől is.)
Nekünk kicsiknek kell több finomság, hogy nagyra nőjünk. Nem igaz!!! A nagyoknak kell, hiszen már többre van szükségük.
Öregapánk: Megjöttél a csavargyárból? (csavargásból)
Srófold fel a villanyt, rádiót stb. (Csavarni kellett a régi v. kapcsolókat függ, ill. vízsz. állásra.)
Hova tettétek a cipőboxot. (Boxold ki a cipődet!)
Ócska pekedli. Becsmérelte saját rádióját egyik rokonom.
Anya: Úgy nézel ki, mint ha kutyát szoptál volna! (Ételmaradékos a szájad.)
Fiacskám, Allah kiosztotta ételed és alvási időd mennyiségét. Ha előbb feléled valamelyiket, előbb halsz meg.
Alvásból úrnak és rabszolgának napi öt óra elegendő.
Hagyjatok, ne idegesítsetek! (Azt hiszem, ez elég általános mondás volt, és nem ment ki a divatból.)
Anyuka, kész vagyok!
Úgy nézel ki, mint a kűdött ördög!
Kapsz egy brusztflekket. Ezt a magyarul sem igazán érthető „mellpor”-nak fordították). A frontpofon meg valószínűleg a szájon vágás szinonimája volt.
Petrokáliumnak mondta öreganyám a petróleumot.
„Csérog mán, de még nem űl (sic!) el. Ez a jérce volt, amelyik még nem akart kotlani.
Ez mindig vágta a többit a csőrivel. (Tyúk kiválasztása a többiből. Ok, amiért le kellett vágni.)
Hozz egy ampa (vödör) vizet!
Hozd a cekkert (szatyor) és a garabolyt (fűz karkosár), megyünk vásállni. Meztéláb mentünk.
Egy kicsit odakapta. (A sparhelten készülő köretet, főzeléket lekozmálta öreganyám.)
Nem vagyok én kecske, hogy legeljek – mondta öregapám, ha nem csípett a paprika.
Nincsen egy se forint! Alighanem csakugyan nem volt szegény nagynénénknek.
ált: Itt egy barack, köpd ki a magját! Elismerés jeleként egy hüvelykujjal indított koki-féle a fejünkre. (Koki. Fejünk búbjára mért kisebb ütés ökölbe szorított ujjakkal.)
Sürgess meg! (Forgass körbe)
Vár’, te, megá’ = Váltsunk témát.
Hol vannak már: pongyola, kombiné, prakker. Még a partvis tartja magát.
Sunyd le a fejed! (Ne nézd a film borzalmait.)
ált: Ameddig a felnőttek beszélnek, a gyereknek hallgass a neve.
Ahová én ütök, oda hús nő! – mentegetőztek a szülők egy-egy „nyakleves” miatt.
ált: Egyik lábad itt, a másik ott! (igyekezz!)
ált: Amit Jancsi nem tanult meg, János már nem fogja.
anya: Aki nem akar megöregedni, annak fiatalon kell meghalnia.
Mészkóró = sovány vézna gyerek.
Kishúgom okoskodott: Amikor nagy voltam, kici lettem.
ált: Idesanyám, kié ez a nagy lekváros kenyér? A tied, fiacskám, csak ödd mög. Aunnye, de kicsike!
Nagyi unokafektetés után: Most már egy szót se! És attól kezdve egy szót se!
Orvos a László-kórházban oltáskor: Ne nyavalyogj, mert kettőt kapsz!
Orvos az egészségházban a hipochonder kezébe nyomott egy cédulát: Menjen a szomszéd rendelőbe, s kap egy oltást. A cédulán ez állt: Murus (fal), s kapott egy deszt. víz inj.-t. Sokáig emlegettük.
Slihtold fel a felaprított fát! A nagyokat balra, a gyújtósnak valót jobbra! (in Sufni)
Hozz a háztartásiból egy gyehenna alágyújtóst. (Ez egy olajos-forgácsos sűrítmény volt a fűtés elindítására.) Volt „tüker”-alágyújtós is.
Jár a szád, mint a kacsa s.-e.
Fogd már be a bagólesőd.
2. Saját okosságaim, melyeket olykor-olykor idézgetek, s melyeknek a Mickeyádák nevet adtam (de felhasználtam őket egyszer egy összeállításom címeiként).
Úgy tanulj, fiam, hogy egyszer a most felszedett tudásodból családot kell eltartanod.
Bocsásd meg mindenkinek, hogy különbözik tőled.
Örökké élünk, csak közben egy kicsit meghalunk.
Élni életveszélyes!
Már ez a naptár se a régi.
Azt mondták: szellemes vagyok. Meglehet, de sajnos testes is.
Megjelent a Játszva németül, már tudom a felét. A játszva már megy – a németül még nem.
A frizurája alatt minden ember skinhead.
A francia nyelvű punk lap: La Punk.
Nem tudjátok, ki idén a finn go-bajnok?
Politikusok kérdezik egymástól: Le Monde a kormány?
SMS-mester (mobiltelefon-szerelő)
Rendőr, maradj a gumibotnál!
Amíg Szabi Gyulára ment, Gyula szabira.
Ezek a dalok lám, a dalai láma dalai.
Öreg balladámat jobb Ladára cserélném.
Az élet mobil, a halál stabil.
Ne menj Anti, ó, hiába, Antiochiába!
Feleségem addig hergelt, megittam egy üveg Zweigelt.
Ki lesz húsz év múlva a francia államfő? Hát Chirac fia.
Popsikerek (magazin-cím) Lehet, hogy kerek, de miért tartozik ez rám?
„Ha áram van, minden van.” Téves a szlogen: áramszünet pl. egyáltalán nincs.
Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni!
Feketemunka: Nem kell, hogy kiléted igazold, fontos, hogy a kertemet kigazold!
Simlis a simlisnek örül. (Similis simili gaudet)
Ha te kettőt mondasz, én akkor is egyet értek veled.
Doktor úr! Én idegi alapon vagyok idegbajos!
Szünetmentes tápegység (nonstop ételbár)
Kell-e a hosszú ó-ra vessző? (Ne hamarkodd el a választ.)
Önfeláldozó, mint a pelikán, miközben iszik, mint a gödény.
A sereghajtó az utolsókat rúgja.
A fagyöngytea csökkenti a vérnyomást, a fagyöngytea csökkkkkk……
A feleségem feje szőke. Az én fejem hozzá képest sötét.
A Jenő név női változata: Jenikő.
Sipircki! – mutatkozott be a lengyel tiszt.
Ha nem segít a WESTEL – lapunk előfizetőket veszt el.
Előttünk az élet, mögöttünk a széktámla – mélázik a bürokrata.
A fogyókúrázáshoz semmi se (még enni se) kell.
Olvastam a te leveled: Tele Veled.
Egyetlen kiadás egyben bevétel is – a lakáskiadás.
A férj ismert szerző – a feleség költő. Amit a szerző szerez – a költő elkölti.
Csak addig bírjam ki valahogy élve, míg meg nem halok.
Hogyan hívták az ószövetségi Noémi csinos menyét? Rútnak.
Én a Holdon: Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem.
Belehalok, ha addig élek is!
A test kétszer fárad.
Minden jóban van valami jó.
Le a fejjel – mondta biztatólag a bakó.
Tedd már föl a „Székely keserves”-t! Szeretnék végre valahára valami vidámat hallgatni – szóltam megunva a szokásos panaszáradatot.
„... folytatása előző számunkban”
Egyszer megpróbáltam a napilapok címeit visszafelé olvasgatni. Úgy sem voltak sokkal értelmesebbek.
A mű-vész szó túl mesterkélt. Mennyivel természetesebb így: műbalhé.
Nem értek egyet azzal, hogy nem értek egyet azzal.
Sapienti Sat – az értelmi-s-égi csatorna.
Senkitől ne fogadj el tanácsot, tőlem se, ezt se.
Nem bánom, legyen enyém az utolsó szó.
Egy a nagyobb családból. Megyek és megvetem az ágyamat, mert nem vetem meg az ágyamat.
3. Gyerekszavaim. Hogy honnan vettem őket?
Kibécselő = derelyevágó
vécekurbli: kitaláció
dzűmasína: kitaláció
4. Játékaink.
- Anyám két gumicsizmáját csapkodtuk egymáshoz. Közben ordítoztunk: Letegezlek. Én tegezlek le.
- „Tutú, megy a Jézus.” Kis szobrocsát utaztattunk pléhautónkon.
- Kedveltük a nyúlhús játékot. Mi ugyan s.-re verősnek hívtuk, és ez felelt meg a valóságnak. Valaki egyikünk térdére tett párnára hajtotta fejét - térdelő helyzetben. Valaki a társaságból a fenekére csapott. Ki kellett találnia a „hunyónak”, hogy ki ütötte meg. Ha eltalálta, cseréltek, ha nem, újra hunyó maradt. Ezzel a játékkal kitűnően meg lehetett torolni a felnőttektől elszenvedett sérüléseket. Ha ugyan beálltak játszani. Nagy nevetések estek a hunyó tévedései okán.
5. Martonvásáron hallották rokonaink s emlegették a handlé lamentálását: „Sité-tepsi-furila vegyenek. Egér fogmeg, patkány szaladd meg!” Máig nem tudom, mi lehet a furila.
Utolsó kommentek