Motto:
Meg kell a búzának érni,
Meg kell a búzának érni
Ha mindennap meleg éri.
Ha mindennap meleg éri
S meg kell szívemnek hasadni,
Ha mindennap bánat éri.
Bánat, bánat, bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
Bújj ki bánat a szívemből,
Elég volt már becsületből.
Sajlalala, lalalala.
De nem úgy van most, mint vót régen,
nem úgy van most, mint vót régen,
nem úgy van most, mint vót régen.
Nem az a nap süt az égen.
Nem az a Nap, nem az a Hód,
nem az a szeretőm, ki vót.
S aki vót már,
s aki vót már rég elhagyott.
Aki vót már rég elhagyott.
Szebbre vágyott, de nem kapott
még olyat se, mint én vagyok
sajlalala, lalalala.
Tényleg nem úgy van, mint vót régen.
Itt van pl. a tej.
Hej, nagyszüleim még más tejet hoztak a szomszédból, mint amit mi ittunk a városban. A szomszédjuktól melegen fejt tejet hozott öreganyám nagyon vigyázva, hogy a lábasból ki ne lötyögtesse a szín tejet (vastag tejszínnel a tetején). Máig orromban érzem annak a semmi mással össze nem téveszthető illatát.
Az én gyerekkoromban kannás tej dívott. A húszliteres alukannákat lelökték a tecsarnok elé, csakúgy zörgött. A főnök, aki egyben segédmunkás is volt, felnyitotta a leplombált bajonettzárakat, leszedte a papírtömítést a tetőről, egy likacsos tárcsával összezagyválta (homogenizálta) a kannás tejet. (Télen még több értelme volt a műveletnek, mert a jeget is össze kellett törnie.) Mi pedig bementünk a hosszúkás pult előtt sorban állni. A „személyzet” kannánkba mérte a kívánt mennyiséget hitelesített mércéjével. Volt időnk megnézni az üvegpult választékát. Ott vártak vevőre a különféle sajtok. A pálpusztaitól az óváriig, a hóvirágtól a Lajta-sajtig, a túró és a juhtúró, fadézsában. Volt ott még márványsajt (a naccságáknak rokfort) is. A boltos felől tüll védte a legyektől, amik nem tudtak kijönni, ha már egyszer betévedtek a tüll mögé, a pultba. Érzitek a tejcsarnok sokféle termékéből áradó bukét?
Mi otthon felforraltuk a tejet, pasztőrözés ide, pasztőrözés oda, és a spájz hűvös kövén tároltuk, ameddig nagyon muszáj volt. Sokat nem bírt a tej, különösen nyáron. Ilyenkor aludttej járta, s ha nem fogyott, még mindig meg lehetett langyosítani, s lecsurgatni túrónak. Tejfölt főleg a piacon vásároltunk, mert lényegesen jobb állaga volt az őstermelőtől vett téfölnek, mint a boltinak.
Létezett azután az üveges tej, melyet viaszos papírfedő zárt a külső szennyeződésektől. Literes és félliteres üvegekben árulták a vasrekeszben csörömpölve érkező tejeket. Minden üvegen a maláta-reklám, egy magára tejet öntő kisgyerek reliefje látszott. A jegyes tej, gyerekek után járt, s fél litere 75 fillérbe került.
Később dívott a zacskós tej. Róla sok mondanivalóm nincsen. Volt 1,5-ös, 2,8-as és 3,6-os tej. Ügyesebb asszonyok felhasították a kiürült műanyagzacsit, és lábtörlőt horgoltak(?) belőle. A szerencsétlenek pedig megjárták, mert sérült zacskót vittek haza, telefolyatva a cekkerüket a ragadós fehérséggel. A kicsepegő tej elárulta, honnan hová vitték a tejet.
Térjünk immár a mostani, tejnek látszó tárgyra. Különféle hasáb alakú és rajzolatú dobozokban kerül forgalomba. A jobbak csavarral záródnak, a rosszabbakat a rajzolt perforációnál letéphetnéd, ha volna hozzá erőd. Jobb, ha élezett ollód van. A műanyagkupakban végződő doboz nyitása több esélyes. Férfiak általában gond nélkül kitekerik a csavart. Nők nem mindig. Férfiak se mindig, mert olykor leszakad az egész miskulancia, és akkor annyi a környezetednek. Takaríthatsz utána. Kiöntöd a tejnek látszó élelmiszeripari terméket. A dugókat elrakod egy zacskóba, mert egyes helyeken le lehet adni, ahol valahogyan betudják a mozgáskorlátozottak kerekesszékének az árába az átvett mennyiséget. Többet nem tudok róla. Mi gyűjtjük a zacskóban, a gyerekek meg beviszik a gyűjtőhelyre. A dobozt pedig a szelektív hulladékgyűjtőbe visszük. Ha lapos az alja a doboznak, akkor az alja mentén hajtjuk laposra felfelé haladva a papírnak mondott papír-, műanyag-, fémkombinációt. Ha alul két háromszöget találok, akkor felül is. ebben az esetben a négy fület kell a ragasztás mentén feltépni, hogy laposra hajthassuk a dobozt.
Na, mármost. A tejnek látszó terméket frissen érdemes meginni. Már csak azért is, mert nem megsavanyodik aludttejjé, hanem megkeseredik, melyből se aludttej, se túró nem gyártható. Öntheted a lefolyóba.
Más hétköznapi tárgyakról is tudnék írni, de minek. Hol van már a tollszár, a Mont Blanc töltőtoll stb., stb.
Mondom, hogy nem úgy van most, mint vót régen!
Utolsó kommentek