A prédikátor így tanít:
„Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.
Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.
Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak és ideje a táncnak.
Ideje van a kő szétdobálásának és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.” (Préd 3,1-8; Káldi neovulgáta)
Érdekesen ír a prédikátor.
Szeretem a stílusát.
Most csak ennyit idéztem könyvéből, mert
…ideje van a poszt abbahagyásának is.
2012.10.03. 10:02 emmausz
A prédikátor stílusa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr565169876
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek