Mickey webnaplója

Tegnap esett egy kis latyakos hó, mely egy percre sem maradt meg. Ma nem esett, s holnaptól meg melegszik az idő. Mivel kánikulától nem igazán kell tartani, átkocogtam a szomszéd gumishoz azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a téligumi-cserét helyben megoldja.  Feltűnt azonban, hogy állnak ott más kocsik is. S csakugyan. Nézegette az előjegyzési naptárját és november 8-n fogad fél háromkor. Csaknem hihetetlen, hogy addig nonstop el van látva munkával. Bár, ki tudja. Sokan szeretik.
Világunk már csak ilyen előjegyzéses.  
Tücsinek volt egy kialkudott időpontja a szomszédban dolgozó fogásznál, de nem került rá a sor. Tegnap aztán megtört a jég. Ha nem is hamar, de fogadta.
Nekem is van időpontom: vérvétel nov. 13. Nem örülök neki. Nem régen voltam. Mi a problémájuk?
Telefonon rendeztük ezt a dátumot. Én automatikusan írtam, amit hallottam a készülékben. Csak utóbb esett le, hogy a szokásos bő hónap helyett épp csak két hét telik el megszipolyoztatásaim között. Ennyire azért nem szeretem a vérvételt.
De hogy kedveset is írjak, tegnap felhívott Éva Franciaországból. Többek között elmesélte, hogy a másfél éves Flóra baba mögé kuporodott, amikor a nyári fotókat nézegette a számítógépen. Mikor meglátott egyik fényképen felkiáltott: Pappapa! Majd néhány felvétellel később Tücsi fejét meglátva: Mammama.
Jelentem, még nem egészen francia, hiszen akkor én az ő szemében pépé volnék.