Tegnap a könyvmegállónál jártam. Vittem, hoztam könyveket. Némi hezitálás után otthagytam Cseres T.-t, bár gondolkoztam rajta, hogy novellafüzérét felkapom. Elhoztam Huxley Szép új világát a régi fordításban, mert nem emlékeztem rá, hogy maradt-e itthon a Szentmihályi Sz. P.-féle fordításból (kozmosz-könyvek). Most már olvashatom sztereóban a Brave New World-öt. Mi több, össze is hasonlíthatom a két fordítást egymással F. u. (Ford után) 65-ben. „Szóma, ha mondom, segít a gondon, már egy köbcenti helyrebiccenti.”
Elhoztam Gábor Miklós 25 évesen írt háborús naplóját. Zsenge a stílusa a lelkemnek, olykor unalmas is, bár akad néhány eredeti megfogalmazása. Majd még Thurzó Gáborba kukkantok bele. A Napló helyett érdekes irodalmi csemegének ígérkezik. Feljegyzések az ő aspektusából. Úgy tekintek a könyvre, mint egy ős-blogra.
Vittem is rendesen a saját könyveinkből, köztük a Druon-sorozat részeit. El-elszórtam a polcokon, s két helyen. Nehogy valaki nyakon csípje az egészet, és telerakja vele üres könyvespolcát. Nem vagyok csősze a könyvmegállónak, mégis érdekel: a kitett könyvek közül hánnyal találkozom legközelebb, és melyek azok. Elég jól cserélődnek még mindig a kötetek. Sok közöttük a régi „vonalas” írás, s akadnak szektát népszerűsítők. Olykor érdekes folyóiratokkal is találkozom.
Magamra vonatkoztatom a sokak által megidézett, s erre a szituációra formált elvet: Törekszem nem azt nézni, hogy hány könyvet hozhatok el a köztérre kirakott választékból, hanem azt (is), hogy mennyit adhatok a köznek a sajátomból.
Egyelőre tart a készleteinkből, s kapunk nászomék állományából is sok-sok irodalmat.
Nem kell szégyenkeznünk, ha hozunk is néhány nekünk tetsző művet, mert jól megrázott mértékkel mérünk a sajátunkból a köz javára.
***
Azért fotózok is. Keresem a humort. Apropó humor. Olvasom, (tapasztalom is), hogy a humor a problémamegoldás és a rejtvények szeretete hasonlók, amennyiben a szempontcsere érvényesül mindnyájukban. Gondoljunk csak egy ilyen kiszólásra:
Az egypúpú tevét az különbözteti meg a kétpúpútól ... aki akarja. Vagy amit Deskénél olvastam:
Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon? - Mert olyan hangszer nincs.
Mi lesz abból, ha két busz összeütközik? - Két rombusz.
Tehát humoros fotók. Más fotóját tettem FB-oldalamra: Egy ceruza oldalán olvasható felirat: 2B or not 2B.
Tegnap egy befőttes üveget fotóztam le: Rajta a címke: Cseresznye 2012. Tartalma azóta változott, feles diók látszanak benne. Szövegnek A tanú-ból idéztem Virág et-t: Pelikán, mit látott maga azzal a vaksi szemével.
Újra rájöttem, hogy Bacsó könyve a maga nemében zseniális.Nem lehet egy fotó címe túlságosan hosszú, de most a jelenetet ideidézem. Őze L. és Kállai Ferenc képe azonnal felmerül bennem, s a szöveget olvasva az ő „hangjukat hallom”:
„Virág keserűen felnevet.
– A saját szemével látta?! Ezen lovagol maga?! Amit a vaksi szemével lát, a botfülével hall, a tökfejével gondol? Hát az fontosabb, mint az igazság, amit a mi nagy céljaink elérésére alkalmazunk?” ... stb., stb.
Utolsó kommentek