Mickey webnaplója

Bekapcsolom a számítógépet. Windows-insert. Majd az Üdvözöljük-felirat következik. Az én áthallásomban: ÜDVÖZÜLJÜNK-ké alakul.
Nem szoktam újraolvasni könyveket. Néhány kivételtől eltekintve. Ezek közé tartozik a tegnapra újraolvasott Szép új világ (Huxley). Tini-koromban olvastam először. Akkor még nem ismertem Orwell 1984-ét, Állatfarmját, sem Szathmári S. Kazohiniáját, talán Karinthy F.-féle Utazás Faremidóban sem volt ismert előttem. Swift Gulliverjéről már volt fogalmam. Hasonlítanak ezek a művek egymásra, és különböznek is. A bemutatott utópisztikus társadalmi modellek különböznek egymástól (korfüggőek), megírásuk szükségessége azonban megkérdőjelezhető.
Hogy miért?     
Ugyanazért, amiért a krimiké is. Tippet adnak a korábban nem volt, de lehetséges őrültségekhez. Különösen is Orwell könyvei. Megjegyzem, nagyon nehéz megítélni hatásuk +/– voltát, hiszen attól is függ, hogy az olvasójuk mennyire érett gondolkozású felnőtt, avagy fiatal. Aki nem tud disztingválni, annak a számára  egyértelműen károsak. A kérdés már csak az, hogy kik olvassák többen: az ilyenek vagy az olyanok.
A. Huxley könyve másodszorra természetesen már nem hatott annyira az újdonság erejével. Mindenki megkapja a maga drilljét csecsemőkorától kezdve. Szabadságának az ára a kondicionált andalító és langyos középszer, melyből nincs mód kitörni. Nagy érdeme, hogy Swift könyvétől eltekintve (most hagyjuk figyelmen kívül Morus Utópiáját is) a témában úttörőnek számító mű.
Mindenesetre érdekes visszapillantani rá.
Hiszen a jövőre utaló (technikai, pszichológiai, létmódbeli) elképzelései részben teljesültek, mások egészen másképp alakultak. Könyve legáltalánosabban ismert szlogenje (Szóma, ha mondom, segít a gondon, már egy köbcenti helyrebiccenti.) mintha követőkre talált volna. Így pl. a drogfogyasztás s a (tévé)reklámok, a fogyasztás keresztülszuszakolása a civilizált világon. Pedig a szóma nem segít, a drog se, a reklámok hazugságai se, sőt a fogyasztás felesleges mértékben való növelése sem.
Ami segít(ene), a figyelmesség, az emberi méltóság kölcsönös tiszteletben tartása, a türelem, a végtelen jóságba vetett hit, a jó végső győzelméről való szilárd meggyőződés, de már az önmérséklet, az empátia, a szolidaritás és a szubszidiaritás is. (Utóbbival először a kilencvenes években találkoztam a KDNP programjában. Arról szól, hogy mindent a társadalom azon legalacsonyabb fokán kell rendezni, amely képes saját hatáskörében érdemben intézkedni.) Aki ismeri a regényt, az nagyjából felismeri, hogy az általam utóbb felsoroltakat a Vadember képviseli, akit a föld legterméketlenebb régióira korlátozódó egyik rezervátumból hoznak be a szómás-agyontechnicizált „újvilág”-ba. Nem olyan meglepő, hogy az újvilág siserahada képtelen elviseli a még gondolkodó vadembert, eladdig, hogy öngyilkosságba hajszolják.
Én Vadembernek gondolom magamat, s mintha létezni kezdenének önszerveződő rezervátumok, az értékorientált, hasonló gondolkodásúak szigetei.
A kérdés csak az, hogy kiké lesz a föld.
A Mester szerint a szelídeké.