Mickey webnaplója

Közeledik az év vége.
Már találkoztam szja 1%-a felajánlását kérő hirdetésekkel. (Rám, nyuggerre nem vonatkozik).
- Vasárnap országos gyűjtést tart a katolikus egyház a karitász-szervezet javára. 
- Sorban érkeznek a csekkek, melyek a jövő évi tagdíjak rendezéséért állnak sorba.
- Piarista Öregdiákok Szövetsége,
- M. Kat. Újságírók Szöv.-e,
- Orsz. Nagycsaládosok egyesülete,
- Szájjal és lábbal festők egyesülete
- néhány heti és havilap gazdájának a jövő évi előfizetésre buzdító csekkje.
- Még nem jelentkezett, de fog, valamelyik gyermekkórháznak gyűjtő illető, és ugyanígy
- a krisnások képviselője, aki a karácsony tájt szokásos köztéri leves osztáshoz kér hozzájárulást.   
Hirtelenjében ezek jutottak eszembe, éspedig azért, mert reggel meglátogattuk a bevásárló központot. Két ténnyel szembesültünk a szokásos millió ingeren felül.
Az egyik, hogy tartós élelmiszereket gyűjtenek valakiknek, s a bejáratnál elhelyezett kosárba lehet beledobni a már kifizetett (t)ételeket. Rendben van, lehetséges. De azonnal felmerült a kérdés: Miért én adakozzak a nyugdíjamból, miért nem a bev. kp. adakozik, aki multiként huszonvalahány százalékos hasznot seper be? (Ha adakozna, nem tenné titokban, hanem első helyen reklámozná saját nagyszerűségét.)
A másik feltűnő valami a pettyes Túró Rudi kampánya volt. Ha most veszel két hatdarabos gyűjtőcsomag Rudit, választhatsz melléjük ingyen egy bögrét. A választás eleve csúsztatás: minden bögre azonos dekorral bírt, oldalán mindnek a „Pöttyös” termékreklámja.
Na, már most.
Miért velem fizettetik meg a reklámköltségeket? – kérdezhetném, de nem kérdezem, mert a reklámköltséget mindig abból a haszonból egyenlítik ki, amelyet tőlem, tőled bekasszíroztak. Nevezhetem még árukapcsolásnak is, hiszen édességet kívánok venni (tényleg kívánok?), s nem bögrét. Hozzáteszem, hogy az a bögre nem az én esetem. Sár nehéz. Hasonlók vannak már itthon.
A felsoroltak tehát a közhely szerint a javunkat akarják.  
És mi adjuk, vagy nem adjuk.
Egyiknek adjuk, másiknak nem adjuk. Mert egyesek csakugyan „a javunkat akarják”, mások pedig csak „a javunkat” akarják.
Hogy ki kap és ki nem, ennek az eldöntése ezek után már a mi felelősségünk.