Mickey webnaplója

Sőt. Eheu, eheu!
1. Megszavaztam annak idején a csatlakozást. 2. Nem ilyen lovat ígértek. 3. OV Madridi beszédének a vége. 4. „Az EU-n kívül is van élet”, hogy hol tartanánk az EU-n kívül, azt senki nem tudja.
ad 1. Igen, megszavaztam. Az ország harsogott a három alapítóatya – A. De Gasperi, R. Schuman, K. Adenauer – által vizionált és meghirdetett keresztény eszményeken alapuló közös európai testvériség létrehozásának szükségszerűségétől.
ad 2. Lapunkba, a Távlatok c. lapba többen cikkeket írtak a csatlakozást éltetve, (pl. Pierre de Charentenay SJ, Az épülő Európa kulturális és szellemi azonossága (48. szám) címen, ugyanő személyesen is eljött előadást tartani, amelynek az volt a végső kicsengése, hogy a három alapító eszméinek Európa mind szélesebb régiójában való megvalósítása olyan cél, amelytől nem hagyják magukat eltántorítani a közös Eu. eszméinek eltökélt hirdetői, támogatói.)
Nem tudom, hány konferencia készítette fel Magyarországot a csatlakozás szépségeinek a felvázolásával. Egyet a jezsuita közösség is szervezett három testület rendezésében: a Faludi F. Akadémia, az OCIPE és a Távlatok folyóirat (1999 novemberében Európai magyarság – magyar európaiság címmel). Itt ugyanolyan pozitív hangvételű előadások hangzottak el, mint korábban.
A konferencia anyaga könyv alakban is megjelent, és a PPKE bizonyos szakirányai az utolsó darabig megvették, szakirodalomként használták.
Meg kell jegyeznem, hogy a lelkes beszédek között akadt néhány józanabb, kevéssé agitatív hangvételű előadás is. Ilyenként említem meg Erich Kussbach beszédét, melyben ilyesmiket fejt ki: „a hatalmas tőketartalékokkal rendelkező világcégek a nemzetközi szabad verseny nyomására egyesülni kényszerülnek, s közben olyan hatalomra tesznek szert, hogy akaratukat csakhamar rákényszeríthetik a kormányokra. (!!!) „K. Eu. népei, kivált a magyarság – fogékonyabbak maradtak a pozitív társadalmi értékek iránt. Ezért hivatottak arra, hogy a jövő Európájában a zsidó-keresztény eszmevilágban gyökerező, hagyományos európai értékrend szellemének megfelelő, kiegyensúlyozottabb álláspontot képviseljenek. Ezzel az Egyesült Európa gondolata olyan tartalmi elemekkel gazdagodna, amelyek elmélyítenék az európai népek sorsközösségének az érzését.”  És még „… Mo-tól elvárják, hogy az európai porondon előterjesztett kezdeményezéseivel növelje a kisebb államok súlyát az Unión belül.”
Az előzőekben azt szerettem volna igazolni, hogy nem ilyen lovat ígértek a csatlakozásunk előtt, és mi nem is olyan lovat akartunk, amilyet végül is kaptunk.
ad 3. E. Kussbach felvetéseire 13 év elteltével Orbán Viktor válaszolt a madridi Szt. Pál Egyetemen 2012. nov. 17-én.
Beszédének a végét idézem (ő pedig Szt. Pál szeretethimnuszát):
„Ahhoz, hogy Európát a keresztény értékek jegyében meg tudjuk újítani, ahhoz olyan politikai kultúrára, személyes mentalitásra, viselkedésre, olyan kormányzásra és olyan személyes példaadásra van szükség, amelyet definiál, meghatároz a keresztény tanítás. Idézni fogok természetesen, és azt gondolom, hogy ezt komolyan kell vennünk, európai közéleti embereknek …, vagyis olyan politikára és olyan vezetőkre van szükség, akiknek a kultúrája arra épül, hogy »nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.«Ha ezt nem tudjuk a magunkévá tenni, sosem lesz többségünk az európai politikában. Ez a legnehezebb a politika világában, de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem látok más utat a politikában sem, amely ne a kárhozathoz vagy a bukáshoz vezetne. Járjunk hát ezen az úton, kedves Testvéreim! ”
Íme, egy magyar kezdeményező, akinek a fellépését „elvárják” a népek. De vajon ma is elvárják-e,  vagy más értékek után futkosnak, mint a mérgezett egerek?
ad 4. Hogy mi lett volna velünk a TSZ-ek, állami gazdaságok továbbműködtetésével, egyenetlen, inkább korszerűtlen, mint korszerű gyáriparunk életben tartásával, azt csak a jó Isten tudja. Van állam, amelyiknek nem hiányzik az EU, pl. Norvégia, Svájc. Van, amelyik válogat a közösség törvényeiben. Elfogadja a neki tetszőt, ellene mond a nem tetszőknek, pl. Nagy-Britannia. Van, amelyik teljesít, és mégis a fejére koppint a pártos rosszhiszeműség. Van, amelyik nem teljesít, de vezető szerepet játszva minden gyanún felül áll. Van, amelyik előnytelen szerződést kötött, s máig nyögi a következményeit. Nem kell messzire mennünk.
De azt se feledjük, hogy mekkora összegeket vettünk fel a közösből. Igaz, hogy cserébe átadtuk piacunkat a multiknak, akik diktálják kiszipolyozásunk ütemét.
Tehát, hogy milyen lett volna az élet az EU-n kívül, azt sose fogjuk megtudni.