A pápának Twitter-fiókja, nekem pápaszemem van. Nyolcadikos korom óta, tehát kb. 51 éve viselem. Ókulával az orromon ókumlálom a dolgokat.  Közülük az utolsó kb. öt évet szolgált mindig hű cselédként, mígnem kb. egy éve Móváron Ágoston unokára vártam egy kis padon és jó levegőn üldögélve, hogy véget érjen az a színházi előadás, amit több osztálynyi gyerek nézett meg egyszerre. Mivel piszkosnak ítéltem a lencséket, időmbe pedig belefért, elkezdtem módszeresen tisztogatni őket. Na, ekkor pattant el a fémkeret, vélhetően anyaghiba folytán. Immár levéve szemüvegemet, kerestem egy boltot, ahol pillanatragasztót árusítanak. Pillanatok alatt odaragasztottam az ujjamhoz a keretet, a kerethez a lencsét. Az ujjamat letéptem a keretről, szerencsére a lencséhez odaragadt a keret. Szerepet cseréltek: Ettől kezdve ugyanis a lencse fogta magához a keretet, s nem a keret tartotta meg a belefaragott lencsét. Ez persze mindegy is a relativitások korában. Csakhogy nem vetekedhet az (általam ismert legjobb) ragasztó sem a fém stabilitásával. Az eltelt időszak óta legalább ötször ragasztottam újra pápaszememet. Eljutottam odáig, hogy mint a guanó, egymásra rétegződtek az újabb ragasztóadagok. Utóbb igen keservesen tapadt össze a kétféle anyag. Ekkor láttam érkezettnek a csere idejét. 
Gondoltam, mise után felkeresem az egyik optikust. A tízkor nyitó kiesett a versenyből, a fél tízkor nyitót megjegyeztem, de a Flóriánban 9-től fogadtak. Itt kötöttem hát ki. Úgy gondoltam, az optikus megméri a dioptriákat, s ennyi. Készít egy másikat. Fizetek, majd érte jövök. Ám őt az is érdekelte, hogy kell-e cilinder, magas-e a vérnyomásom, s cukros vagyok-e. Gépezete mögé ültem, és tíz perc alatt kiderült, hogy ugyanaz a lencserendszer szolgál legjobban, ami korábban is alkalmaztatott. Így jutottam a kereteshez. Az újabb hölgy kérdezte, hogy mi az igényem.
Mondom neki, hogy szeretném, ha a feleségem továbbra is felismerne, tehát olyasmit keressen, mint ez a korábbi volt. Én nem látom magamat, így hát nem ez a vezér szempontom. Előhozott aranyat (tetszett, de kicsinek bizonyult), ezüstöt, de középen az orrnyereg fölött két íve volt (ezt utálta Tücsi a korábbi keretemben), és előhozott egy filigrán fekete tetejűt, amely alul nem is látszó damilban folytatódik. Ha színre nem is, de alakra hasonlít a korábbira.
Még megkérdezte, hogy színezze-e, akarok-e két évre szóló biztosítást kötni káresetre, s kívánok-e multifokálist, amely egy havi próba után visszavihető, ha úgy gondolom. Mondom neki, nem kísérletezem, gyáva vagyok ahhoz, hogy új lencserendszerhez szokjam, Mindenre nemet mondtam. Erre kétféle számítást végzett, mert vagy a keretből ad jelentős engedményt, vagy a lencsékből. Lefogadtam volna, hogy a lencsék győznek, mivel bifokális a szemüvegem. Így is lett. Így négyszáz forinttal még olcsóbb lett a termék. 
40 000-ből kétezret visszakaptam.  Ez a későbbi korok olvasójának ugyan nem jelent semmit.  Azt gondolom, hogy többre megy, ha ide írom. Havi nyugdíjam 20%-a.       
Szolgálati közlemény. Tücsi éjszakai hátfájdalmai miatt ma kora délután taxiba vágta magát, és a munkahelyéről a Honvéd Kórházba ment a sürgősségi ellátásra, mert nem szűntek meg a panaszai. Most este nyolc van, és még nem telefonált, hogy induljunk érte. Este hatig kitartottam mellette, egy EKG-n esett túl. Ennyit Tücsi és az EÜ helyzetéről.
Utóbb majd megírom, mi történt vele, hogy ott kötött ki. Egyelőre csak találgatjuk az okát.