Ahogyan haladunk előre az időben, az internetre feltett anyagok egyre számosabbak. Ennél fogva nemcsak előre haladhatunk az időben, hanem visszafelé is. 
A magam zenei hallásával nem sok bajom volt ez idáig. Ennek egyik bizonyítéka, hogy közel hatvan éve hallottam apai nagyanyánktól egy a Felvidéken ismert karácsonyi dalt. Igen, nagyanyánk, akit grósziként emlegetett a család, nagynénéméknél még elénekelt karácsonyok alkalmával egy dalt, melynek a töredékeire emlékeztem csupán ekkora idő elteltével.
Telt-múlt az idő. Egyszer csak az interneten felfedeztem egy felvidéki község magyar nyelvű lapjában a töredék szöveg alapján a nóta szövegét. A dallamtöredékkel együtt fújtam magamban.
Évek múltán Cseh Tamás lemezre énekelte az általam hajszolt dallamot. Egy 20 másodperces bejátszás erejéig meg is mutatta a youtube-on.  Ekkor jött az ahá-élmény. Ez az. Éppen ez a polgári ihletésű dalocska az, mely bennem immár nem Cseh Tamás, hanem grószi hangján szólalt meg.
Rövid áttekintésem arra példa, hogy a múlt darabkáiból előbb-utóbb összeáll a mozaikkép, mert íme, bizonyság, valaki a teljes hanganyagot feltette a netre, s a 60 éve elcsendesedett karácsonyi dal életre kelt. Bármikor bárki meghallgathatja, ha rákattint a lelőhelyre.
Pl. ti is, kedves olvasóim, így karácsonyra készülődve. Még várakozunk, de emberségünk már a karácsonyt célozza, az ünnep felé fordul.
A franciáknál pl. az a szokás, hogy advent elején beállítják a szobába a karácsonyfát, mely az idő előrehaladtával lassanként bontakozik ki teljes pompájában.
Kicsit erről szól ez a poszt is.
Elővételezi a bekövetkező ünnep ízét, egy lehetséges megközelítés formájában.         
https://www.youtube.com/watch?v=DOiFjs1KHFQ