Mickey webnaplója

Hosszabb rokoni látogatásra érkezett hozzánk „a család”. Látom, hogy F., a papa, módszeresen fogyasztja a gulyáskrémet: reggelijét ízesíti vele. Hamar kifogyott a tubus, ezért másikat vettem az ABC-ben. Felesége mosolyogva mondja: F. nem szereti annyira a gulyáskrémet, de látta, hogy lejárt a szavatossági ideje, ezért, mivel íze nem romlott el, hát elfogyasztotta.
Igen. Közhelyszerű mondás: „Inkább pocsékba menjen, mint kárba”.
Írtam arról, hogy a múltkorjában befejeztem egy négy éve lejárt szavatosságú pudingport. A feldolgozás során semmiféle károsodást nem mutatott. Emésztése során sem.     
Így az ünnepek végeztével különösen is fontos ésszerű sorrendben szabadulni a korábban összerakott ételektől. Tegnap befejeztem egy „még csirkelevest”, ma pedig a szilveszteri zsemléket és franciasalátát. Mikor végeztem vele, akkor vettem észre, hogy egy érintetlen doboz Danone Activia natúr pillejoghurttal is kellene valamit kezdeni, mert valahogyan meghúzta magát a frigóban. Nem akartam hinni a szememnek: Tavaly november 15-én járt le értékmegőrzési dátuma. Kinyitottam. Semmi furcsát nem tapasztalva megettem – szokás szerint némi cukrozással –, semmi furcsát nem éreztem ekkor sem, azóta sem. Testem egyre tartósabb. Nem lehet másképpen, hiszen egy joghurtnak minőségileg hamar meg kellene buggyannia, de nem így viselkedik. Nem tudom, ez reklámot vagy antireklámot jelent-e a készítő cégnek.   
Régóta felügyelem, hogy szép sorban fogyjanak a család élelmiszerei. Elég gyorsan bekövetkezett közös életünk első szembesülése egy korábban lejárt szavatosságú konzervvel. Feleségem nagyanyjánál találtuk a kamrában a világháborúból visszamaradt húskonzervet. Nem mertük kinyitni. Azonmód kidobtuk a szemétbe.
Az jár jól, aki kutyát tart. A maradékokkal bízvást megkínálhatja az ebet. Az a kaja aztán valóban elég gagyi lehet, ami már „a kutyának se kell”.