Mickey webnaplója

Tegnap önmérsékletre volt szükségem, hogy meg ne bántsak senkit, akikkel este találkoztunk. Vita alakult ki: A lényege: baj van a papokkal. Rendben van. Baj van velük. De.
Miért éppen a papokkal, miért nem a biciklistákkal? – hogy a Bolondok hajója c. film egyik epizódját idézzem. Miért éppen papokkal, miért nem az asztalosokkal, a lakatosokkal, a mélyszegénységben élőkkel vagy éppen a kufár bankárokkal? Magamban rendeztem a dolgot. Ilyenek jutottak eszembe: – – csacsi öreg medvék (Micimackó),
– Idéztem Duke Ellington hosszú-hosszú könyvét, mely kötetben valamennyi zenésztársának pozitív vonásait emeli ki, száz oldalakon keresztül, anélkül hogy rosszat szólna róluk, akik éppoly esendő emberek lehettek, mint mi magunk.
– Bevillant Marcell atya meggondolása: „Nekem nincs véleményem. Szeretetem van.”     
– Nem utolsósorban, de idézhetem a Mestert: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!”
– Valaki úgy fogalmazott, hogy nem az ember dolga az ítélkezés; az Isten tartotta fenn magának az ítélkezés jogát igazságossága és irgalmassága szerint.
– Én Tomka F.-vel azt gondolom: Vita helyett vigyük az Úr elé a kérdést, világosítsa meg a vitázókat, és az jobb lesz, mintha mi bölcsködnénk.
– És még egy, ami már ott is felmerült bennem: A különbözőségünknek próbáljunk örülni. Mi lenne, ha mind egyformák volnánk temperamentumban, gondolkozásmódban.
Ennyit erről.
Az este egyéb vonatkozásaiban a szokásos mederben folyt le.
Ma Vízkereszt, január 6-a van. Valamiért azt gondoltuk, hogy második vasárnapja a hónapnak, tehát mise után agapé. De nem láttuk a ráutaló előkészületeket. „Uram, ne hagyd, hogy megszégyenüljünk”. Azonnal érkezett a logikus megoldás: Még csak első vasárnapja van az évnek. Van tehát egy hét „laufunk”, hogy ki is készítse elő a találkozót. Vízkereszt van (valaha a vízszentelés ünnepe), a háromkirályok napja. Papunk beszédében pápánk könyvére (Krisztus gyermeksége) utalt: a három napkeleti bölcs története teológiai kép, a mondanivalóját figyeljük. Zárómondatát különösen is: „Más úton tértek vissza hazájukba.” Mi meg a lakásunkba. A találkozás után meg kell változnia utunknak. Szép gondolat.
Mint a kedvenc népénekem mondja: „Föl, föl, már ébredj, szívem… Már mindig jól és szentül élj!”