Ez volt az első gondolatom olvasva a hideglelős címet: Partecédula. És a bloggerina Akimoto szövege: Akimoto meghalt. Béke poraira, melyeket köhögés ellen szedett. Van ebben humor, van benne sorsszerűség, és a visszavonható vagy visszavonhatatlan döntés. Vége. 
Az abbahagyni szóra főiskolás koromban hívta fel nyelvtanárom a figyelmünket. ez az első ige rendszerint a szótárakban. A németben ez az einstellen. Vagy az aufhören, amely egy blog befejezését jobban alátámasztja: mert inkább jelenti, hogy felhagy vele, aki a mondatoknak pontot akar tenni a végére.
Abbahagyni, és akkor vége. Szép volt, rég volt. Béke poraira.
Folytatom. Abbahagyni: Alfa, mely egyben ómega is. Kezdet és vég egyben.
Abbahagyni: Most kéne abbahagyni… Most kéne? Biztos? Nem most kéne. De mikor?
Abbahagyni: említettem már, hogy osztályfőnököm gimiben figyelmeztetett bennünket: A házibuliról akkor kell angolosan távozni, amikor a topon van. Legalábbis abban az esetben, ha azt szeretnénk, hogy pozitív élményként maradjon meg emlékezetünkben.
Bizonyos szempontból igaza volt, más szempontból nem.
Mert valakinek fel kell segíteni az utolsó vendégre is a kabátot,
valakinek fel kell takarítani a buli szemetét,
valakinek le kell kapcsolnia a villanyt,
valakinek haza kell kísérnie a részegeket, a hölgyvendégeket.
Valakinek taxit kell rendelnie a többiek számára.            
Abbahagyni valamit valami értékesebbért érdemes. A Regumban szlogenként járta: A jobbért azonnal ott kell hagyni a jót, az értékesebbért az értékeset…
Abbahagyni annyit is jelent, hogy valami másba kezdeni. Elkezdeni, ami még sose volt, szembenézni egy új kihívással, váltani a több felé.
Amikor abbahagyom e világi létemet, nem a semmiért teszem, hanem, mert hív a több, hív a végtelen szeretet.
Abbahagyni azt jelenti, hogy amit korábban választottam, ahelyett most mást választok. Márpedig ha választok, akkor minden mást elengedek. Ami volt, abbahagyom, mert másképp döntöttem.
Az abbahagyásra szemléletes példa a Forest Gump egyik jelenete: Forest néhányszor átszelte keresztben Észak-Amerikát. Utóbb számos követőre akadt, akiket lenyűgözött ez a teljesítménye, és csatlakoztak hozzá. Egyszer csak megállt Forest és azt mondta: Hazamegyek.
Elég gyorsan döntött: és hazament. Ez egy típus. Nem én vagyok. Magam hűséges szoktam lenni olykor érdemtelen dolgokhoz is.
Mindig csodálkoztam rajta, ha valaki minden előzetes ráutaló gesztus és előzmény nélkül bejelentette: Ennyi volt. És nem indokolta. Döntött és kész.
Én meg törtem a fejemet rajta: Miért?
Tényleg, miért?