A közelmúltban a blogok tömegesen írtak róla, hogy elhunyt a Republic együttes énekese, aki Cipő becenévre hallgatott. 48 évesen ment el. RIP.
Nem ismerem, hogy miért kapta ezt a becenevet. Jól énekelt.
Ám a dolog pikantériája, hogy korábban élt (zsíl, bíl, mondja az orosz) egy pap dalszerző is, Cipó (alias Benkó Tibor), aki 2010-ben, 60 éves korában hunyt el. Szintén RIP. Kivételesen ismerem ragadványneve okát: Korpulens alkatára utalt a Cipó elnevezés.
Az általam ismert szerzeménye egy Weöres Sándor-vers (motto: Egy apokrif János-evangéliumból) adaptációja. Cipó dallamot írt hozzá, a szöveg pedig így szólt az ő átigazításában:
Oldani, Uram, s oldódni vágyom,
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom,
Alkotni, Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni, Uram, s alakulni vágyom.
Ékesíteni, és ékeskedni vágyom,
Dalolni, Uram, és dallá lenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem,
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem,
Ki látod, mit teszek, hallgass el engem,
Ki látod, mit teszek, hallgass el engem.
Élt és elhunyt hát két zenész. Mindketten hamar elmentek, mindkettőnek volt beceneve és ezek alakilag félelmetesen hasonlítottak egymáshoz. Cipő és Cipó.
Most egy történetben egyesítem a két nevet.
Fiatal felnőttként sok barátunk volt. Történt pedig, hogy egyikük a szomszédunkban lakott családostul. Elég gyakran találkoztunk velük. Néhány éves csörfös lányecskájuk akkoriban éppen az „ö” hang helyes kiejtésével kínlódott.
Egyszer arról panaszkodott, hogy nem akarják megérteni, hogy ő már képes helyesen beszélni. Rámutatott cipőjére és azt mondta: Én tudom, hogy ez nem cipó, hanem cipooo, és jól megnyomta az utolsó hangot, melyet belül nyilván ő-hangnak érzékelt.
Utóbb pedig már Óbudán történt, hogy átjött hozzánk a szomszédban lakó Zoli öccse, és szinte ugyanezt játszotta el. „Én már tudom, hogy a Zojit hogyan kell mondani. Nem Zoji, hanem Zoji” – mondta igen határozott hangon, a j-hangnak nyomatékot adva.
Persze, hogy persze. Nehéz nyelv is a magyar. A gyereknek azért, mert azért, a külföldinek egész másért. Egy hat éve bp-en élő élő francia egyszer magyar szöveget olvasott: benne szerepelt egy érdekesen ejtett szó: víjamosz.
Az a nemzet, amely a Cadillac-et Kadíjaknak ejti, a villamossal sem fog kivételt tenni.