Mickey webnaplója

Nem ígérem meg, hogy Ferenc pápa mindennapjait fokozott figyelemmel kísérem, és ezután az ő személyes hírharangja leszek. Ám anélkül, hogy prófétálnék a jövő munkáiról, ma mégis csak vele foglalkozom posztomban.  Azért, mert fontos dolgokat mondott a pápa a Sixtus-kápolnában 3. 14-én a bíborosoknak.   Vastagon kiemelem azt, ami a bíborosokat megfoghatta, hiszen engem is megfogott. Álljon akkor itt a teljes homília:
Haladni, építeni, megvallani – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd gondolatokat fűzött e három kifejezéshez.
„Haladni:  »Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!« (Iz 2,5) – olvasható Izajás könyvében. Ez az első dolog, amelyet Isten Ábrahámnak mondott: haladj jelenlétemben és légy feddhetetlen. Életünk egy folyamatos előrehaladás, amikor megállunk, valami nincs rendben. Fontos, hogy mindig az Úr jelenlétében, világosságában haladjunk és próbáljunk meg feddhetetlenül élni úgy, ahogyan Isten kérte Ábrahámtól.
Építeni: Az egyházat építeni. Kövekről van itt szó, amelyeknek szilárdságuk van, ugyanakkor élő kövek, amelyek a Szentlélek által lettek megszentelve. Az egyházat Jézus Krisztusra kell építeni. Életünk másik jelentős mozgása tehát az építés. A harmadik a megvallás: annyit haladhatunk és építhetünk, amennyit csak akarunk, de ha nem valljuk meg Jézus Krisztust, akkor nem lesz működőképes tevékenységünk. Egy civil segélyszervvé válunk, de nem leszünk egyház, vagyis az Úr jegyese – magyarázta Ferenc pápa. Amikor nem haladunk előre, akkor egyhelyben állunk, amikor nem építünk élő kövekre, mi történik? Az, ami a gyermekekkel a tengerparton homokvárépítés közben, minden összeomlik. Amikor nem valljuk meg Jézus Krisztust, akkor az történik, amit Léon Bloy, francia gondolkodó is megfogalmazott: »Aki nem imádkozik az Úrhoz, a sátánhoz imádkozik«. Amikor nem valljuk meg Jézus Krisztust, akkor az ördög világiasságát támogatjuk. 
Haladni, építeni és megvallani … nem könnyű megvalósítani. Az előrehaladásba, építésbe és hitvallásba olykor nem helyénvaló mozdulat kerül. Olyan mozdulatok ezek, amelyek hátrafelé húznak bennünket. Az evangéliumi részletben egy érdekes helyzetre figyelhetünk fel. Péter, aki megvallotta Jézus Krisztust, ezt mondja: Te vagy Krisztus, az élő Isten fia. Követlek téged. Nem esik szó azonban a keresztről. Amikor kereszt nélkül haladunk előre, anélkül építkezünk és egy kereszt nélküli Krisztust vallunk, nem vagyunk az Úr tanítványai, evilágiak vagyunk, püspökök, papok, bíborosok, pápák, de nem az Úr tanítványai.  Azt szeretném – mondta végül Ferenc pápa –, hogy e kegyelmekkel teli napok után legyen elég bátorságunk ahhoz, hogy az Úr jelenlétében haladjunk előre, az Ő keresztjével együtt. Építsük az egyházat Krisztus vérére, aki a kereszten kiontotta értünk. Valljuk meg az egyetlen dicsőséget: a keresztre feszített Krisztust. Így fog tudni az egyház előre haladni. Mindenkinek azt kívánom, hogy a Szentlélek a Szűz Anya imáin keresztül adja meg nekünk a kegyelmet, hogy tudjunk együtt haladni, építeni a keresztre feszített Jézus Krisztussal, és valljuk meg Őt!”