Mickey webnaplója

„Jár a baba, jár, mint a kismadár, édesanyja karosszéke nincs is messze már!”
Igen. Ez pont így történt. Ma Levente nekilódult az előszobának, neki a szobának, tipegett új házicipőcskéjében karosszéktől frizsiderig, papától mamáig és vissza. Kedvét lelte új tudományában: némi apai biztatásra elindult játékai után. Mindezt immár néhány rövid videóval dokumentáltuk is.
Ma jó napja volt neki, lementünk a Dunára, és a mederből még hiányzó kavicsokat beledobálta Levente. Én csak néhányat kacsáztatás céljából. Nem azért, de kiváló kövekkel próbálkoztam és csak négy felugrásig jutottam. Hiába már ezek a kövek se a régiek, a vízről nem is beszélve. Találtam aztán egy éles paladarabot. ez sokáig ugrabugrált a vízen táncolva, de csak én láttam. Így nem hiteles a 8-10 megpattanás.
* * *
Egy taizéi nóta jellegzi húsvétra készülő magamat. Olyan a dallama, mint egy rádió hívójel. (Több taizéi dallamból kiváló hívójel lehetne.) Mindenesetre ennek az éneknek ez a szövege: „A lelkem csak az Úrnál csendesül el, az Úrnál béke vár, csak az Úrnál lelhet nyugodalmat lelkem, nála béke vár.” Hihetetlen húzása van ennek a szövegnek. Igazából, mint a legtöbb taizéi ének, ez is zsoltár. A 62. zsoltár, melyben ez áll többek között: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” Gyönyörű patinás szöveg.
Szelá!