Valamikor a múlt század elején találták ki Amerikában az aratócséplőt, a combine-t. Nagyapám sose volt vele megelégedve, mert véleménye szerint a szemveszteség jóval nagyobb, mint az aratóbrigádok kézi munkája során keletkező. A kérdés persze sokkal bonyolultabb ennél. 
A kombájn robbanómotorral működik, a brigád szalonnás kenyérrel él.
A kombájn sok feladatot lát el: arat, csépel, bálázza a szalmát, a brigád több ütemben egymásután végzi ezeket a műveleteket.
A kombájn fáradhatatlanul rója a köröket, s nagy sebességgel végzi dolgát. Nem hagy időt a nyári viharoknak, hogy tönkretegyék a termést. A brigádok egy határon túl képtelenek gyorsabb tempóra.
Nagyapám igazával nem vitatkoztam, de a fejlődést megállítani nem lehet, még akkor se, ha ellenérzésbe ütközik.
Mindez azért jut eszembe, mert árvíz van. 2600 km-en készülnek a töltések ebben a lapályos országban – kézi erővel. Nálunk, az Aranyhegyi-patak mentén hatalmas halmok várják a billencseket, hogy szükség esetén vigyék a homokzsákokba való tölteléket a gátépítőkhöz, ahol azután szorgos kezek lapátolják a zsákokba a ballasztanyagot, s adogatják ezrével egymásnak. Úgy szorgoskodnak, mint sok ezer kicsi távol-keleti a rizsföldeken. Sietek kijelenteni, hogy minden elismerésem az övék, önzetlen és odaadó munkavégzésük igen hasznos közvetve vagy közvetlenül mindannyiunk számára. Köszönet érte.
De…
Nem hagy békén az a gondolat, hogy hogyan fordulhat elő, hogy amikor a világ minden táján elszaporodtak az áradások a kiszámíthatatlan időjárás folytán, a homokzsákolás nincs gépesítve. Amikor az élelmiszeripar széltében-hosszában használ töltőgépeket, az elv máris rendelkezésre áll. Kellenek zsákok, kell adagológép, mely a gyorsan telített zsákokat raklapokra rakja s az előálló teherautók platójára emeli. Az árvízvédelem egyik kulcsa a gyorsaság. Sok pénzt megérne a fejlesztés, hiszen kármentésről van szó.
Ma hatalmas mérnökgárda áll rendelkezésére ahhoz, hogy az általam felvázoltakat megtervezze, vagy esetleg egy még korszerűbb elvet alkalmazva.   
Lényeges különbség, hogy a zsákokat úgy kellene tervezni, hogy az ár elvonultával a zsákok ürítését is megoldja. Ez némi formatervezést, a célszerű megformálást kívánna.
Véleményem szerint világszerte mutatkozna érdeklődés az ilyenfajta masinák iránt.
Most, hogy felvázoltam a megoldás főbb vonalait, csak az marad hátra, hogy ötletemért bejelentsem szokásos igényemet a gépesítés miatti megtakarítások 1%-ára (az adók levonása után).