Mickey webnaplója

Weöres Sándor zseni. 1969-ben megírta, hogy milyen nap volt ma. Most a variációktól eltekintek, csak a témára hagyatkozom, melyet mint egy grafikus vagy festő, gyors mozdulatokkal felskiccelt  fehér papírjára. Ő így látta:  
Ma szép nap van, stimmel; délben előbújt a nap, és jószerével egyfolytában sütött, amíg csak le nem bukott a Hármashatár-hegy mögött.
csupa sugárzás, a borongós hónapok után az első tavaszi napnak ma igazán örül(het)tünk.
futkosnak a kutyák az árokszélen. Ez is igaz. Nem tudom, hogy a helyi önkormányzat ismeri-e Weöres örökbecsű költeményét, mindenesetre az árvíz esetére tartalékolt homokdombtól keletre, a Duna-part irányában, az Aranyhegyi-patak partján egy zárt kutyafuttatót hoztak össze mindenféle kutyajátékokkal, és a gazdákkal is számoltak, amennyiben két fapadot is leástak. Nos, a költő jól megfigyelte a jövőt, hiszen csakugyan futkosnak a kutyák az árokszélen.  
és mindenki remekül tölti az időt, ezt is csak megerősíthetem: Igen, mindenki remekül tölti az időt, már aki ráér. Én is remekül töltöm az időt. Egész nap a monitor előtt (vagy mögött, ezt sose tudom eldönteni) ülök, és egy könyv átírásával foglalkozom. Magyarról magyarra történik a dolog. Mindenesetre lazításképpen kimentem az erkélyre, s kivetettem hasamat a napsütésre, miként az le van írva a kuruc Mit búsulsz, kenyeres midőn semmid sincsen kezdetű versben, ahol azután még a szép eltöngődésről írnak keresetlen szavakat, sorokat. Nos, hát én is eltöngődtem egy kicsinyég, a szép napsütésben. Ezt szeretem, amikor már melegít, de még nem pörköl a nap.
még a rabkocsiból is nóta hangzik. Hát nem tudom. Hogy is mondjam. Na, jó! Kezdek süketülni, de azért, ha a rabkocsiból is nóta hangzott volna, azt csak felismertem volna. Mert bizonyosan azt énekelték volna, hogy aszongya, hogy aszongya: „Könnyű neked, Sára, a meleg szobában, de nehéz a szegény bakának a térdig érő sárban.” Vagy esetleg mást? Hiszen a rabok zöme nem katona.  Lehet, hogy ezt, mert hiszen ezt se hallottam: „Röpülj, páva, röpülj, vármegye házára, a szegény raboknak szabadulására.” (Francia vejemnek igaza lehet, amikor sajnálkozva így szól: Szengén mágyárok! Az első versben ez áll: semmid sincsen, a dalok szövege is szegény bakáról, szegény rabokról szól. Ajjaj!)
Mindegy. Összefoglalom: Ma szép nap volt, csupa sugárzás, futkostak a kutyák az árokszélen, és mindenki remekül töltötte az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzott volna, ha erre fordult volna egy rabkocsi kornyikáló rabokkal.
Ami pedig a napomat illeti, egy másik epizód teszi emlékezetessé. Levente fiú megfigyel mindent. Pl. hogy apja hátát megmasszíroztatja, legalábbis megvakartatja. Amikor felajánlom Leventének, hogy vele foglalkozom, nemegyszer leguggolok hozzá, hogy egy magasságban legyen a fejünk a jobb kommunikáció okán. Ma is ez történt. Leguggoltam (ha már nem értem rá lemenni vele sétálni). A kis ártatlan pedig mögém került, és elkezdte vakarni le-föl a hátamat a kis praclijával. Azután megsimogatta a karomat, majd újra a hátamat vette kezelésbe. Majd elolvadtam.
Gondolta, ami az apjának jól esik, az nekem is. Az is igaz, hogy pici kora óta naponta átgyúrom kicsit az izmait. A vállától a talpáig. Jót tesz a vérkeringésének, s talán erősíti is. Megvan egy fél perc alatt.
Ma átvette a gyúró szerepét.
Még volna témám, de talán máskor. Hiszen ez nem regény, hanem csak poszt.
Szóljatok rám, ha sok időtöket rabolom el.
Ide most még csak annyit: hogy facebook-oldalamon megosztottam egy gyönyörűséges fotóalbumot, mely Szegedet pásztázza. Jó szórakozást!
Én jól szórakoztam.