Tőlem lehet tojásos galuska is, secko jedno [hú, a lengyel egész másképp írja: wszystko jedno], mivel a két szó azonos. Mint ahogyan a nokedliszaggató és a galuskaszaggató is ugyanaz a hagymavágó deszka.
Volt.
Anyám idejében, amikor a nokedli tésztából csíkokat toltak a háziasszonyok a szaggató szélére és óriási tempóban vagdosták a galuskákat egyesével a forró vízbe. Utóbb többféle kisüzemi szaggató került forgalomba, a tál alakú (nem szerettük) és a szögletes, melyhez kaparó is tartozik, egyfajta spachtli, amely egy húzásra vagy ötven galuskát szaggat a vízbe.
A tojásos galuska egyebekben olyan ételben, mint a nárcisz virágban. Halványsárga, és nem igazán tartható el sokáig. Mindkettőnek tavasszal jön el a szezonja. Emlékeim oda mennek vissza, amikor a tojás egy forint, forint-húsz, egy-ötvenbe került a piacon. Tavasszal elkezdtek a tyúkok tojni és nagy tömegben tették ezt. A tojás nem volt lebélyegezve, de erőteljes ízű volt a kukoricán nevelt tyúktársadalom jóvoltából. Kellett hozzá négyhatvanas liszt, ingyen víz, egy-két fej olcsó saláta, s némi cukros (10,60/kg), ecetes lé. Na, jó. Só is.
Nemcsak nálunk volt divat tavasszal ez az étel, hanem Tücsiéknél is. Valamiért május elsején náluk mindig tojásos galuska volt ebédre. Nem kérdeztem az okát, ő se mondta, de a fentiek magyarázhatják. (A tojásos nokedli egyébként unokatestvére G. első számú kedvence volt, ha emlékezetem nem csal.)  
Már meg nem mondom, hány éve (kb. 10–12?) felújította ezt a haladó hagyományt. Idén is nekilátott bekeverni egy rakás lisztet, felverni egy rakás tojást, széttépkedni egy rakás salátát, és reméltünk egy rakás vendéget. Merthogy valaha sokan voltunk együtt. Pl. saját gyermekeink, mi magunk, s négy-hat vendég. Mikor hogy. Ám az utolsó években a létszám csökkent. Még eljött a bátyja, Miklós, (RIP) eljött öccse, és vele néhány lányecskája. Utóbb már a lányok nem jöttek, egyedül Lilla, de legvégül ő sem. (Londonból egy galuskáért?) 
Maradtunk hárman: Tücsi, Isi és én. (Micáék Sz.helyre utaztak.) 
Mutatom: itt szokott volt ülni Miklós, ott az Isi, Lilla pedig…? 
Tücsi nem sajnálta a matériát, s nem igazán tudta, jön-e még valaki, így hát készült vagy nyolc adag a nokedliből. Majd elfeledem, az első fogásnak tarhonyás krumplilevest főzött, mert Miklós azt úgy szerette. Szerette hát, de mint tudjuk…
No, mindegy. 
Nekiláttunk a levesnek, utána pedig a nagy-nagy halom galuskának. Mit mondjak, a jó fele megmaradt. Ma is azt ebédeltem, de annyi volt, hogy a púpozott tányér tojásos galuskán kívül megint megmaradt a maradéknak több mint a fele. Levessel ma már nem is kísérleteztem, mert kapacitásom is véges. Különben is kellett a hely még egy nyeles fagyinak is.
Tanulság. 
Jó lesz ezután óvatosan kezelni a kvantumokat, mert fogyunk. 
No, nem kilóra – vendégszámra.