Mickey webnaplója

Tegnap erémi szállásomról írtam. Az erémi szó öt évtizedes messzeségből köszönt vissza: „Óh, van-é még egy erémi szállás, régi barlang, szent fedél, melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást e setét hegyekben lél?” (Csokonai: A tihanyi ekhóhoz) Tudniillik barlanglakó remeteszállás ez az erémi, és mivel egyedül lakom a nap jelentős részében, egyre hatalmasabbá váló lakásunkban (méretre biztos több, mint Ferenc pápa lakosztálya), joggal mondhatom eréminek. 
Ma megint megnéztem a gólyafészket. Ha az enyém erémi, az övé még inkább, sőt ha volnának személyiségi jogai, feljelenthetné a webkamera felszerelőit, kezelőit, mivel éjjel-nappal megfigyelés alatt állnak párjával együtt, és mint kitűnt nem három, hanem négy tojáson kotlik. Egyszer megírtam, hogy hótt unalmas a tőkés récék élete. Fel s alá úszkálnak a Dunán, a patakban, akárhol, és alig szólnak (hápognak) egymáshoz. Olykor csipegetnek valamit. Igaza van tehát az ál-latin diákrigmusnak: Tónaludátusz, visszauszmegátusz.
Csakugyan ezt teszi.
A gólya se különb. Ül a tojásokon, néha feláll, a változatosság kedvéért egy lábon is akár, szöszmötöl a fészek csetreszei között, innen oda, onnan ide rak egy-egy csőrhegynyi matériát, vakaródzik, tollászkodik, majd visszaül a tojásokra. Nem láttam a fészekben hőmérőt, mégis tudni lehet, hogy ösztönei nem csalják meg. Ha feláll, olykor törekkel takarja a tojásokat. Nem tudom megítélni, hogy hűti vagy szigeteli-e őket. A nap elég erősen süt. Ha nem takarná a tojglikat, lehet, hogy keménytojássá válnának hamarosan. Mindegy, ez a z ő dolga. Legfontosabb megállapításom: Jó, hogy nem lettem ornitológus. Halálra untam volna magamat.
Ma folytatom a hosszú könyv olvasását. A hosszú könyv pedig kedves barátomnak a saját életére való reflexiója. Hosszú a karriertörténete igencsak elágazó: olyan, mint egy hatalmas fa, mely nem is egy élőlény, hanem több száz faj szimbiózisa. Ide nyúl, oda nyúl, innen is, onnan is leemel egy életszeletkét. Az a vicc, hogy számos esetben elmesélt epizódokat az életéből, meglehetősen összevissza tallózva előre-hátra az időben. Olykor megjegyezte, hogy már annyi embernek elmondta érdekesebb történeteit, mégse hiszi, hogy valaki valaha is kötetbe rendezi a vele történt eseményeket, élményeket, fontos meglátásokat, az érdekes emberekkel való találkozásokat. Lám, most előállt az az ember (ő maga), és időt szakítva rá, megírta visszaemlékezéseit. Olyan gazdag történésekben, mint egy füveskönyv, mint egy napló, mint évkönyvek sorozata, mint egy soliloquia.
Ezt olvasgatom, egyre nagyobb nehézségekkel küzdve, mert a könyvek sajátja, ha elég vastagok, erővel lehet csak a lapokat szétnyitva tartani. Megtehetem, hogy a könyv gerincét túlfeszítem, de azzal a veszéllyel jár, hogy kettétörhet a kötet.
Volt rá már precedens. 
Ami még érdekes lehet, hogy Tücsi hozott néhány dedikált és néhány dedikálatlan, más felosztás szerint néhány érdekes és néhány érdektelen könyvet a könyvhét anyagaiból. Egyelőre sorban állnak Papp Lajos könyve, egy általam nem ismert Ferenc pápáról szóló kötet (Jel kiadó), és egy általam jól ismert Csókay András könyv, Szabó Feri több könyve. Lehet, hogy van egyéb is, de ezekre emlékszem. Egy ideig nem fogok unatkozni.