Mickey webnaplója

Mi, akik egyre többet látunk a végtelen űrből, rájövünk, hogy a valóság részeinek csak igen kicsi szeleteit látjuk. De ha megnézhetnénk az egész univerzumot, akkor sem tudnánk befogadni. A végtelent csak a Végtelen képes átlátni.
Miért írom ezeket.
Egyszer már elcsodálkoztam azon, hogy a Mars-szonda helyi szélről készült felvételeket közvetít a NASA-nak. Minek fúj ott a szél, ha nincs kinek? A Mars éppen olyan apróság a világegyetemben, mint pl. a Föld. Minek a feketelyuk, ha nem tudunk kezdeni vele semmit, még csak nem is láthatjuk. Pásztázhatnék napestig, és az újabb megfigyelésekre is vonatkoztathatnám a kérdést: Ha nincs értelem, amely felfogja a világegyetem milliárd és milliárd különféleképpen működő égitestének a viselkedését, akkor az egész egy abszurdum, egy nonszensz: tébolyító valóság. De hát hiszem, hogy nem így van, hanem úgy, hogy örök jelenében gyönyörködik benne, aki fejlődő-hanyatló tökéletességében létrehívta és fenntartja az egész rendszert.
Minderre egy mostanság mindennapos élményem vezetett rá. A webkamerás helyszíni tudósítás az általam is favorizált nagymalombeli gólyapár fészkének a történéseiről szenzációs a maga nemében. A kamerát a közeli református templom harangtornyában üzemeltetik. A kamera révén látjuk, hogy mennyit „unatkoznak” a gólyák, s milyen szorgalommal költögeti egymásután az anyamadár a kicsiket. Kettő-három már kikelt a négy tojásból. Az anyamadár időnként zöld gyíkot fog a fészek anyagában, s nyel el azonnal. Bár a kamera a fészekre fókuszál, mely egy kisebb állatfarm: verebek szállták meg alsóbb traktusait, mégis egyéb történések is látszanak. Ide-oda közlekedő járművek, sokszor fel-feltűnik egy pillanatra egy-egy kerékpáros, vagy gyalogos a „földszinten”. Ők mit sem érzékelnek abból, amit mi látunk. A háttérben lovas tanya, lovak magukban, lovas kocsiba fogva. Ma meg egy lószállító utánfutó jelent meg. Egyebekben pedig alighanem avart égetnek a bal oldalon álló ház takarásában. A képet a toronyóra hangja tarkítja, amennyiben elüti a negyedet, felet és az órát. Ezt halljuk legerősebben, hiszen ott helyezték el a készüléket.
Próbálom összefoglalni a lényeget: Sose láttam felülről és tetszőleges állandósággal élő gólyafészket. A földről senki se lát bele a fészekbe azok közül, akik alant közlekednek, tesznek-vesznek, élik hétköznapjaikat. De mi látjuk. Ezt az egy gólyafészket. A többit nem. És egyéb fészkeket sem.  
Ez analóg azzal, hogy látjuk a Mason port kavaró szelet. De csak a Marson történteket.
Az Örökkévaló pedig minden fészekben, minden égitestben gyönyörködik örök jelenében. És csakugyan gyönyörködhet az általa létre hívott anyagi valóságban.
Értésünkre adta, hogy bennünk is szeretne gyönyörködni.
Remélem, van rá oka.