Mickey webnaplója

Mai érintkezéseim másokkal: 
Reggel megkértem Tücsit, hogy vigyen be magával egy általam megmunkált 71 dekás kéziratot.
Egy kazettát továbbítottam a misére járó hölgynek.
Vártam, kell-e segítenem egy kerekes-székes cipelésében. Nem volt rám szükség.
Délelőtt séta.
Futólag találkoztam egy vasútépítő munkással,
szemérmesen elsétáltam egy egymásba bújt pár mellett,
átláttam a szigetspiccre, ahol modellfotózás folyt hármasban.
Megfigyeltem egy pecást.
Odaköszöntem egy idősebb párnak, akik a rakpart függőleges köveihez applikálták hajlékukat, sátrukat, merthogy hajléktalanok. Alkalmi tűzhelyükön uszadékfa égett, a nő pillepalackból sárgaszínű ivólevet szürcsölt, a férfi vigyázott rá!?
A Graphisoft már nem tiltott terület. Szabadon fotózgattam a nekem tetsző műtárgyakat.
Utóbb lekaptam a csütörtökönként működő kispiacot, mely a közeli s nem használt parkolóban „üzemel”.
Nem tudtam kihagyni a rét vackorfáját sem. Végül házunk szépséges kertjéről csináltam képet.
Mostanában kezdene több értelmet kapni, ha mobilom volna (továbbra sem vonzódom hozzá). Csak addig vagyok elérhető, ameddig a lakásban tartózkodom. Amint sétálni megyek, a hazatelefonáló nem tudja, hol vagyok.
Ma könnyű kaját készítettem.
Felfaltam, amikor fiunk jelentkezett: Van-e kedvem velük ebédelni? Abban maradtunk, hogy van, de éppen most fejeztem be.
Egy másik telefonon tesótalálkozó időpontot egyeztettünk.
Közben virtuálisan kapcsolódtam a világhoz. Feltettem fotókat, elolvastam a FB-üzeneteket.
S most itt állok jegyben-gyűrűben, készen arra, hogy meggondoljam, mit lehet nyuggerként csinálni. Tegnap este előjött a nyugdíjas élet mint téma. Aki előtte áll, annak rá kell készülnie. Terveznie kell, mivel is fogja napjait tölteni. Ha nem tervez, akkor gondoljon arra, hogy mit csinál a hétvégi két napban. Alkalmasint azt fogja majd a hét minden napján megélni. Aki benne van, annak ki kell használnia a még megadatott időt.
Bíborosunk szerint igen alkalmas ez a kor az önkéntes munkára.
Szerintem arra is, hogy megéljem azt, amire teremtve vagyok. Ez önkifejezés is, és párhuzamosan szolgálat annak, aki kéri, annak, aki rászorul, azzal, amim van, és aki vagyok. Akinek füle van, az meghallja, él vele(m). Ez olykor autós szállítást jelent, agapé-rendezést, cikkek írását, unokázást, talán alkalmanként mást is. Nekem egyelőre szükségképpen mozgást, sétálást, fotózást, blog írást. Ez az én nyugger életem. De nem vagyunk egyformák.
Van, aki világot szeretne látni. Fel kell készülnie rá, hogy fárasztó minden szépsége és költségessége mellett. (Ha arra gondolok, hogy három lányunk háromfelé, Fr. o., Mmóvár, Ráckeve, testközelbe kerül a világjárás.)
Van, aki társaságra vágyik, s keresi a klubokat.
Van, aki naphosszat a tévé és a számítógép között ingázik, amikor éppen nem étkezik.
Van, aki holtig tanul. Én nem. Többet felejtek, mint amennyit megjegyzek.       
Mivel egyre többen leszünk nyugdíjasok, érdemes összefogni közös programok lebonyolítása céljából.