Mickey webnaplója

Régi barátom ötnapos délvidéki kirándulásra invitál, melyet június 20. körülre tervez. A beugró barátságos. 38 000/fő, ebben félpanzió. Az előrejelzés szerint az időjárás azokon a napokon eléggé topon lesz. Nálunk 26-28 fokot jósolnak, odalent még rá lehet számolni néhány Celsius fokot. Ami szintén barátságos: elég szig a határátlépéshez.(Az még tán nem járt le, mint az útlevelem.) Az a vicc, hogy számos társasággal volt már Gy. azon a fertályon, és sok-sok albumot mutat ízelítőül, kedvcsinálóul.
Az első kínálkozót megnéztem a maga több mint 700 fényképével.
Néhány benyomásomat megosztom sebtében.
Minden napra jut egy-két várrom. Kétlem, hogy lift vezet fel a hegyre, bár tán a busz még némelyikre felkapaszkodik. De a várba? Kalkulálnom kell jelenlegi kondíciómmal. Hm. Ma voltam Leventével két órát sétálni. Jó, fél órát a nyakamban sétált. Kissé kétlem, hogy várat tudnék rohamozni.  
A fotókon tornatermekben szundít békésen a társaság. Igaz, egészséges a korhadt csigolyáknak, gerincnek. De tán mégse.
Nagyon imponált néhány kép, mely régi fészerekben talált mezőgazdasági gépekről készült, az öntöttvason jól látható Budapest felirattal. A cirill betűs cégfeliratokon is magyar tulajdonosok neve szerepel. Gondolom, mélyen délre menve is sokan beszélnek még magyarul. Egyszer francia vejemet kellene leküldeni, hogy csodálkozzon rá az elcsatolások esztelenségére.
Régi szép épületek, üvegablakokkal, melyek némelyike szabadkőműves jelképeket ábrázol, mások szentek, erények megjelenítései.
Láttam a Tiszát, ahol a Dunába ömlik, láttam lovas kocsit, traktor utánfutót, amelyen a kiránduló gyerekek utaznak. Láttam kisborjút, malacot, stb. pecsenyének feldolgozva is.    
Láttam patakban kisebb folyóban úszkáló gyerekeket. A Dunát átszelő kompot, és kastélyokat kívülről, belülről.
Láttam Csáth Géza emléktáblát, melyen minden szerepelt csak az nem, hogy öngyilkos lett. Láttam Kosztolányira emlékező feliratot. És láttam a karlócai békekötés helyét, Nándorfehérvárt, Pancsovát, ahol anyai nagyanyám született.
A szagokról nem számolnak be a képek, de szinte mindhez hozzágondolom. A malachoz, a pecsenyéhez, a lovas kocsihoz, az ódon bútorokhoz, a múzeumokhoz, templombelsőkhöz, s a várromok „elontott csarnoki közt”, amint a „szél kele (most, mint sír szele kél)”…
Aztán vannak-e szúnyogok?
Aztán vannak-e bögölyök?
Merthogy a nagy templomrom a puszta közepében áll.    
Az eddigiekből azonnal kiderül, hogy számos az utazás mellett szóló és néhány ellene szóló érvem merül fel. Még meg kellene nézni a többi fotóalbumot is, és a mellékelt videót.
Apropó videó.
Húgom mesélte nevetve vagy tíz évvel ezelőtt, hogy látott a tévében egy filmet, s benne a szereplők nem voltak hajlandók elmozdulni a képernyő elől. Hogy ők bejárják a földet?
Minek?
Mint mondták: „Megnézzük videón!”, s „úgy tettek, amint beszéltek”: Mindent megnéztek videón.