A könyvmegállóban „egy 10 000 forintos kutyát becseréltem két 5000 forintos macskára”, azaz elhoztam két könyvet, egy az „olcsó könyvtár” sorozatban megjelent amerikai elbeszéléskötetet és Nagy Bandó András Úton-útfélen c. munkáját. Utóbbit olvasgatom, már-már befejezném, amikor a konyhából tompa puffanást hallok. Nem értem, mi szédülhetett le valahonnan. Nézek a csillárra, nem inog, tehát földrengés kizárva. Később kihajt a kíváncsiság: Egy négyzetes hasáb formájú almalés doboz kéredzkedett le a pultról. Néhány napja nyitottuk ki a 100%-os szerb jabuka névre hallgató üdítőt. Mára „hasas” lett, az alja felnyílt. A kövön hevert a tetrapack, mint egy cica, merthogy az alja megnyílt és cicafüleket formázott.
A puding próbája, hogy megeszik. Kiöntöm értékes beltartalmát egy fehér csészébe. Nem sok az egész. Penész nincs, megkóstolom. Íze kicsit murcis: Innen a felfúvódás. Számításom szerint három óra múlva vezetek, addigra lebomlik bennem az almabornak induló lé alkoholtartalma.
Közben rámegyek a számítógépen Nagy Bandó honlapjára.
Reménytelen mindent elolvasni róla. Az olvasott könyvben soroltaknál több információra bukkanok. Orfűn él, dolgozik, könyveket, meséket, verseket ír és rajzol. Tevékenységi köre vállalkozóként ennél sokkal szélesebb körű. Akit érdekel, a jóságos google-n megtalálja mind weboldalát, mind facebookját és saját bevallása szerint a róla szóló több százezer hivatkozást. Nem kezdem el elolvasásukat.
Említett könyvében a humort járja körül, életmódját, az őt ért kellemes és kellemetlen benyomásokat, hatásokat, élményeket. Reméltem, hogy több oldalról megközelíti a humor mibenlétét, embernek-valóságát, de nem tette. Nem baj. Bennem is él az a fajta megközelítés, ami belőlem fakad. Én sem vagyok biztos benne, hogy egyszer majd leírom.
Aki érti, annak minek, aki nem érti, annak meg minek.
Tücsi ide kívánja hozni bátyja mikulásgyűjteményét. Az empiriokriticizmust Moldova alakította át, nem részletezem, mivé, de hasonló a helyzet: egymillió pici Mikli.
Miklós minden névnapjára hangsúlyozottan mikulásokat, télapókat kapott barátaitól, rokonaitól. Bögrén, sálon, havazó félgömbben, felhúzhatós és táncolós kivitelben. Nagyjából össze lehetne állítani a parádéból, hogy az áruházláncok évente miféle újdonságokkal rukkoltak elő. Ezeket egy üveges vitrinben őrizte. Úgy nézett ki ez az üveges szekrény, mint ha vörös Mao-szobrocskákkal volna tele. Ezt kívánja megörökölni feleségem. Ma megyek át érte a Duna túlsó oldalára.
Ezután egyik szobánkban lesznek láthatók a variációk a fenti témára.
Megígérem, nem fogom szaporítani az állományt. De beugrót szedek.
Aki kíváncsi a gyűjteményre, 100 Ft-os belépti díj ellenében megtekintheti.
Nyitva tartás: naponta 10.00-10.10-ig.
Hétfőn szünnap.
Fotózni csak előzetes engedéllyel.
Vaku használata tilos!
2013.05.31. 10:25 emmausz
Olvasás, okulás, indulás, Mikulás
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr745337216
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek