Mickey webnaplója

A túlélés-rásegítésre alkalmas a légkondi. Mégis –
A hét kérdése –: Egy hidegfront hány millió légkondival ekvivalens?
* * *
A frigóból kikaptam a literes palackot, s jót húztam a körteléből. Elég pocséknak tűnt.
Ja, hogy 100%-os ananász volt? Úgy már más. Annak egész jól megfelelt.
* * *
Mica az előkertből (jó, utókertből) felszól: – Ahhoz képest, hogy tegnap repülőről gyérítették a szúnyogokat, elég rendesen gyilkolnak.
– Hát gyere fel, itt nem esznek, még nem rágták át magukat a szúnyoghálón.
* * *
Tegnap este, mint egy bio-fűrésztelep rázendített egy kabóca a környéken. Okkupálni akarják az országot. Délről özönlenek hozzánk a kánikula szárnyán.
Jut eszembe. A Lafontaine-mese címét tévesen fordították le (A tücsök és a hangya).
A cigale, et la fourmi helyesen: A kabóca (svábosan cikáda) és a hangya.
A franciáknál a tücsök célszerűen és alapesetben grillon (Jé, a németben die Grille. De ha ez így van, akkor a hangya miért fourmi, kicsit se hasonlítva a német Ameise szóra.) Na, most aztán vegyük végig az állatseregletet, ha már így felgyűrtük az ingujjunkat:
A criquet volna a sáska,
sauterelle pedig a szöcske.
Utóbbiról megjegyzi a Larousse, hogy az különbözteti meg a sáskától, hogy hosszú „antennái” vannak. (Szerintem az különbözteti meg, aki akarja.)  J
* * *
Globalizáció.
Tegnap lefotóztam és a fb-ra raktam egy magyar trikolórt, amely Kínában készült, és angolul tartalmazza az ország nevét (HUNGARY). A történethez tartozik, hogy a svéd IKEÁban vásárolt Lengyelországban összerakott kanapén terítettem ki a francia Auchanban vásárolt terméket. Mivel a franciát lehagytam, utóbb korrigáltam mulasztásomat, hogy csakugyan még globálisabb legyen az a nemzeti színű frottírdarab környülállása. Igaz, hogy délszláv nevemet odabiggyesztettem (ugye Gyorgyovich). Így hát, ha jól számolom, és ha a facebook amerikai, akkor az annyi mint annyi: nyolc nemzet által van összekalapálva a dolog, ha nem számolom, hogy latin betűket, arab számokat és japán fényképezőgépet vettem igénybe.
* * *
Egész évben várom, hogy jöjjenek a franciák, akikkel azután elég nehezen tudok beszélgetni, mert hogy ők alig tudnak jobban nálam magyarul, mint én franciául. Az pedig pocsék kevés. Hogyne volna az, amikor csak érkezésük előtt néhány héttel gondolkozom el rajta, mik is a legfontosabb alapszavak, melyek nélkül csak bambán nézzük egymást?
Bevallom nektek, hogy minden évben előkapom a szótárt és megnézem pl. az evőeszközöket, nehogy vasvillát mondjak tortavilla helyett. A helyzet elég aggasztó, mert azt a néhány alapszót is évente elfelejtem, újra be kell magolnom.  Idén emlékeztem a cuiller-re, csakhogy az nem tányért, hanem kanalat jelent, merthogy a tányér az assiette. Jól emlékeztem a fourchette-re, amely bármily furcha, villát jelent. De már a kés sehogy se jött az eszembe. Szégyenszemre puskáznom kellett: Hát persze hogy couteau. (Jaj, az egyforma mindenit a franciának: Cadeau (ajándék), chateau (kastély), bateau (hajó), gâteau (torta). Még szerencse, hogy a bot alakú kenyér baguette, mint pl alouette (pacsirta).
Ha nincs meg a közös nyelv, előfordulhat véletlenül a bibliai eset, hogy annak, aki kenyeret kér, követ adok, aki halat kér, annak kígyót, s aki tojást kér, annak skorpiót.    
Kellett nekünk Bábelben tornyot építeni?!