Zsuzsa meséli:
Mosonmagyaróvár,
Piarista Iskola belső udvara
fákkal, épületfalakkal
egy iskolányi tanulóval, tanárokkal.
Évzáró ünnepség.
Te Deum
A kórus belefog a huszonhét versszakos te Deum éneklésébe.
/„Téged, Isten, dicsérünk / Téged úrnak ismérünk” /.
A versszakok rövid szünetében az istendicséretbe beszáll egy feketerigó, és fütyül szépségesen. Amikor a kórus továbbénekel, a rigó abbahagyja nótáját.
Ez így megy felváltva,
versszakról versszakra.
Változik a dallam, s a szertartás is. A jelenlévők letérdelnek, s beismerik, hogy bűnösek:
/ Szabadítsd meg, Uram, néped, / Áldd meg a Te örökséged, /Te kormányozd , Te vigasztald, / Mindörökre felmagasztald . /
Eme elcsendesülés idejére a rigó is felhagy énekes párbeszédével.
Csend van.
Ám az újra feltörő harsány dalba megint bekapcsolódik:
/Mindennap dicsérünk Téged, / Szent nevedet áldja néped./
A versszakok szüneteiben kitartóan áldja a rigó is.
Most egy kicsit ő is piarista.
Vagy Isten küldte oda feketerigónak, hogy ideidézzem Sík Sándor gondolatfoszlányát, akit a Szentjánosbogarak ihlettek meg.
Az ég, a föld, a világ mind az Ő nevét dicséri.
És Isten üzen: Íme az én szeretett iskolám, amelyben kedvem telik.
2013.07.05. 06:41 emmausz
Epifánia
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr75391893
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek