Mickey webnaplója

Ha spórolni akarsz, állítsd a csap karját hideg állásba, s úgy töltsd meg a bögrédet vízzel. A csővezetékből langyos vizet fogsz kapni, s hidegvíz-áron. Ha még többet is akarsz spórolni, a bögrédből mérd a vízforralóba a vizet. Így nem fogsz feleslegesen vizet forralni, amit azután kiöntesz a csapba. 
Ha olcsón akarsz vásárolni, figyeld az akciós árakat. Nemritkán többet kérnek az akcióba vont árukért, mint akció után.
Jól figyelj oda, ha mindent kerek összegért kínálnak a boltok. Lehet, hogy alacsonyabb árakat kerekítenek felfelé.   
Ám az így megtakarított pénzedet alkalomadtán pillanatok alatt elnyeli egyetlen gyógyszer ára, melyre nem biztos, hogy szükséged volt. Elviheti egy kórházi tartózkodás, egy betegség, egy jégeső, egy pohár összetörése, benzintankod leszívása, a biztosítás utáni futkosás, s még ki tudja miféle előre láthatatlan kórságok.
Mindnyájan nyugodtan bevallhatjuk, hogy biztonságra törekszünk.
Ez a legsziszifuszibb törekvésünk az életben.
Merthogy nem fog sikerülni.
Életünk egy percig sincs biztonságban. S minél inkább biztonságban lenni látszik, annál inkább szorongásként éljük meg – állandóan attól félve, hogy bármikor elveszíthetjük.
„Egy reményem van, a végső” – írja Arany. Fogalmazhatta volna úgy is, hogy biztonságom egy: a végső, mert mind halálra vagyunk ítélve, hívők és hitetlenek egyaránt.
Mert mindnyájunkra nézve igaz: Élni életveszélyes.
Méghozzá halálosan életveszélyes.
Visszatérve a spóroláshoz, a gyűjtögetéshez, megint előkerült a téma: érdemes mindent elajándékozni, amink csak van. Kevesebb gondot jelentünk majdan azoknak, akik megöröklik kacatjainkat. A lemondás, létünk, javaink lecsupaszítása megkönnyíti hajdan a távozást. Nem fogunk kötődni azokhoz a vacakságokhoz, amikkel immár nem is rendelkezünk.
Javak hiányában érkeztünk erre a földre, javak nélkül távozunk innen.
Próbálom a könyveket a könyvmegállókba vinni. Velük kezdem, s folytatom, a lehetséges mértékig.
Deske barátom egy méternyi könyvet tart otthon. Ezek alapművek. Ha hoz valami újat, a régiekből valamit lerak a kuka tetejére. Eddig mindig gazdára minden általa kilökött kacat.
Picit irigykedem.  
* * *
Ma reggel én olvastam fel az evangélium után szövegemet (leírt beszéd ez). Megint elkérte valaki a szertartás után.
Jó érzés ez, s egyben rossz is.
Jó, mert ezen szoktam lemérni, hogy megérintett-e egy néhány személyt az, amit mondtam-felolvastam.
Rossz is, mert a jó prédikációban nem szabad látszanunk, hanem ahhoz kell utalnunk a hallgatóságot, akiknek a szavait aznap kibontottuk.
Neki kell látszani, nem nekünk.
Nehéz ezt a két szempontot jól összhangba hozni.