Mickey webnaplója

Kutya a vízben
Tegnap délután kisebb trupp indult a Dunához, hogy valahová kimozduljunk. Hét ágra sütött a nap, élénk szél borzolta a vizet. Kerestünk és találtunk egy betonsólyát. Lementünk. Hátunk mögött emeletes ház, előttünk a Duna egy stéggel, rajta felirat. Magántulajdon Idegeneknek rajta tartózkodni TILOS. (Vö. az általam többször emlegetett Tilos országról írottakkal.) Balra tőlünk egy német-juhászféle kutya állt a vízben. Moccanatlanul.  Meg is jegyeztem, hogy a kutya bemegy hancúrozni, majd megrázza magát és kiszalad a gazdájához. A többiek se a kutyával se a táblával nem törődtek. Ráálltak a deszkaalkotmányra s élvezték a hullámok ringatását. Ám a szemközti ház erkélyéről leszólt egy asszony: Nem látják, hogy tilos a stégre lépni? Kérem, hagyják el a gyerekekkel együtt. Elhagyták, s a sólyától jobbra egy uszadék fán helyezkedett el az egész társaság. Engem nem érintett a dolog. elakadtam a furcsa viselkedésű kutyánál. Felkaptam egy botot, s a partra dobtam. Elé. Nem mozdult rá. Egy nagy hajó hullámai csaknem elborították. A kutya csak állt hűségesen a marmagasságig érő vízben, amelyet immár csaknem elleptek a tajtékok. Megrázta magát és továbbra is csak őrizte a helyét.
A nő még matatott az erkélyen, megszólítottam. Mondom neki:
– Jó napot kívánok. Nem akarom zavarni, de egy kutya áll a Dunában lés nem mozdul. Nem tudja, hogy kié?
Kicsit ellépett, hogy lássa a fa takarásában meghúzódó állatot.
– Dehogy nem ismerem. A mienk. Csak tudnám, hogy hol ment ki a zárt kertből.
Elsietett és nyitni kezdte az automata kocsikijáratot.
 A kutya erre már reagált. Megindult a part (mart) felé, s most már látszott, hogy mi a baj. Az első két lábával s a jobb hátsóval igyekezett a gazda háza felé, a bal hátsót összegörbítve megemelve tartotta.
Ezt a kutyát hihetőleg elgázolta egy autó, vagy egyéb okból sérült meg. Mivel hazamenni nem tudott, bekúszott a Duna medrébe, hogy folyamatosan hűsítse a sérült részt.
További sorsát nem ismerem. Éva megjegyezte, hogy minél később viszik dokihoz, annál drágább lesz, mert a szakadt inak, izmok összehúzódnak, kinyújtásuk egyre nehezebb. 
Kicsi a világ
Ma Ráckevén egy olyan stégen üldögéltünk fagyit nyalogatva, melyen az üldögélést hosszú padok tették még kényelmesebbé. Egyszer csak megjelenik B. István, volt munkahelyem számítógépeinek rendszergazdája, és elmeséli, hogy négy napon belül az általam jól ismert társaság egyik tagja szilánkos kulcscsonttörést szenvedett külföldön, a másik combnyaktörést, miközben szemműtétre igyekezett, a harmadik karját törte biciklizés közben, negyedikük leesett a fáról gyümölcsszedés közben, és alaposan összetörte magát. Talán a többieket nem érte baleset. Mi lesz veled, szerzetesrend?
Mi szerencsésen hazaértünk, hacsak azt nem tekintem, hogy Flóra mackóját kintfelejtette/tük Katiéknál Ráckevén. Elég ciki, mert az az ő „dudukája”. 
Minden sérültnek innen kívánok jobbulást.