Mickey webnaplója

Egybeírva – szélcsend – épp az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit a két szó külön írva jelent.  Szélcsendben áll a levegő. De most hála Istennek, nem áll, hanem kellemes tempóban mozog.
Szél is van és csend is van.
Próbálom összeszámolni, hányan mentek ebéd után kirándulni. Egy, kettő, sok… Kilencen. És még mindig maradtunk ketten. Tücsi, meg én. Lehet, hogy nem kívánkozunk már Budapest tetejére? A nóta azt mondja ugyan, hogy János! Legyen fenn a János-hegyen.
Mit nóta?
A Zsákbamacska c. operett egyik betétdala.
Bevallom, nem az első számú kedvenc műfajom az operett, de a gugli jóvoltából ide másolom a János-hegyet idéző szöveget, ha már nem tartottam a kilencekkel, s nem zötykölődöm velük a rozsdásodó fogaskerekűn a Sváb-hegyre.
Hát János vagyok én?
Nem.
Na, ugye!
János, legyen fönn a János-hegyen, / Délután odavárom. / János, nekem nehogy álmos legyen, / Mert én azt ki nem állom! / Jaj, Jani, szeretném hallani, / Szerelmet vallani, / Csak ez a kívánságom! / János, legyen fönn a János-hegyen, / Estére odavárom. /
És ami nekem is meglepetés, a folytatás:
/ Gyönyörű sport, hej, a turisztika, / Budakeszin felöklelt egy bika. / Az órám elhagytam, két pofont is kaptam, / Esküszöm, jól mulattam! /
Tehát kellemes szél van és csend.
A 11 személyes ebéd végeztével, de még indulás előtt François-val tíz perc alatt bepakoltuk a legpraktikusabb elrendezésben a mosogatógépet. Mondom neki: ennyi idő alatt kézzel elmosogattunk volna. Cinkosan összemosolyogtunk. Persze az egész csak vicc. Az én kezem ekcémás lett a legújabb időkben, s ha valami nem hiányzik neki, az a mosogatószer. Így hát végül is csak a maszatos edények miatt kellett kezet mosni berakodás után.
Azóta csendesen zümmög a masina, s szépen dolgozik.
Teheti is, hiszen körbegyömöszöltem a vízzáró szigetelésként alkalmazott és minduntalan kitüremkedő gumicsíkot. (Még egy perc.) 
Tisztára öblíti a beletett holmit, pedig még gyökérkefét se dobtam az edények közé, hogy biztosra menjek a sikert illetően.