Vannak furcsa emberek, akik beállnak valamire, és belebetegednek káros szokásaikba. Most nem a piásokra, bagósokra és drogosokra gondolok, hanem azokra, akiket a tévében láttam annak idején. Egyikük pl. félt a szélkerekek tövébe menni, és – úgy látszik – felkeresett különös bogarával egy pszichiátert, hogy oldaná meg félelmét. Az fokozatosan közelített vele a monstrumhoz, mígnem megtapogatta oldalát.
Hasonlóképpen segített egy asszonyon, akinek arachnofóbiája volt, magyarul iszonyodott a pókoktól (lehet, hogy nekem is az van. Nem szívesen tapogatnám a skorpiót). Vele megsimogattatott végül is egy madárpókot.
Egyvalaki pedig azért kereste fel, mert évtizedek óta csak sajtokat evett. Maga sem tudta, hogy miért. Minden egyebet undorral vett magához. Őt folyamatosan rábeszélte egy banándarabkára, egy spagetti-szálra, egy tudom is én, mire. A nő (érdekes módon a fóbiások a tévésorozatban nők voltak) megkóstolta némi undorral, de gyomra befogadta. Igen-igen lassan megszokta, hogy a sajton kívüli ételek is jó ízűek, legalábbis hasznosak és fontosak is szervezetének. Ettől kezdve egészsége lassacskán visszatért.
Adva korunk fiatalsága (középkorúsága, és öregsége). A legáltalánosabb függőségek egyike, mely lelki egészségtelenségek forrásává lehet, a számítógép. (Íme, az élő bizonyíték, éppen a képernyő előtt üldögélek.) [Itt az élő bizonyíték – mondta a rendőr – majd folytatta: Az orrunk előtt halt meg, amikor az autó elé ugrott.]
Tehát az időrabló számítógép. (Megint nem teljesen igaz, olykor igen sok időt spórol meg információs, ügyintézős stb. szolgáltatásaival.) Előtte ülnek a gyerekek, s nem mozognak eleget. Nem készítettem fotót három unokámról, akik mindegyike előtt egy-egy laptop volt, s játszottak. Talán közös játékot együtt.
Mica három programot kínált fel nekik, ebből kettő megvalósult. Felmentek a János-hegyre, és elkerekeztek Szentendrére vagy négyen. Íjászkodni is szerettek volna, de időben nem sikerült az egyeztetés. Mindenesetre örültem kimozdulásuknak, mert meg kell tapasztalniuk, hogy a számítógép virtuális valóságán kívül is létezik egy „bio”-világ, amely különféle esztétikai gyönyörűségekkel terhes, csak győzzék a kínálatot feldolgozni.
Tegnap a Palatinuson kaptak egy kis ízelítőt a természetesebből. Egész napjukat a vízben töltötték.      
Így kellene élni valahogyan naponta.