Mickey webnaplója

Nem tudom, hogy mennyire terjedt el a szó a világ kereskedelmében. Nálunk olyannyira, hogy alighanem nem jelent már az ég adta világon semmit.
Az éjjel hidegfront tört be az országba. Igazi akciónak bizonyult. A tegnapi 37 Celsius mára 25 fokra szállíttatott le. Ha jól kalkulálom, ez fagypontra számítva közel 33%-os engedmény. És ingyen jár hozzá villámlás-mennydörgés és ajándék esővíz is – ameddig a készlet tart.
Most azonban másféle akcióról szeretnék írni.
Az üzletközpontban évek óta minden árun sárga-piros tábla hirdeti nonstop: AKCIÓ. Eme intézményesült bolondok házáról már többször írtam. Éppen olyan szemtelen és éppúgy semmibe veszi vásárlóit, mint egykor az olasz törökmézes Molnár Pál utcai fiúk c. regényében. Mint ismeretes, az öreg elkeseredésében árat emelt, mennyiséget csökkentett, s még rá is tromfolt: „Hát most kisebb, ház most drágább”. A forradalmi lelkületű ifjúság nem fogadta el az olasz érvelését, s tiltakozásuk jeléül felborították a törökmézes standját.
Ma nincs tiltakozás, nincs apelláta. Engedelmesen, már-már szolgalelkűen vesszük tudomásul, hogy a mai akciós zsömlének látszó valami holnap „napi akció”-ban vesz részt, és ezért 12 helyett 13 forintba fog kerülni.
Követnem kellene az üzletek gyakorlatát. Pl. írnék egy cikket, melynek flekkjéért teszem azt 30 000 Ft a honorárium. Ráírnám a cikkre, hogy akciós, és most kivételesen olcsóbb: csak ma 40 000 Ft.
Megalkudnék egy könyv korrektúrájáért a kötet vastagságát is tekintetbe véve 50 ezer forintban, majd beküldeném a kiadónak – egy AKCIÓ pecsétet a címlapra nyomva alatta – ezzel a szöveggel: Most olcsóbb: 60 000 Ft.
Vagy: Írnék megrendelésre egy könyvet megegyezés szerinti árért, teszem azt 151 000 Ft-ért. Utóbb ráírnám, hogy most minden könyvet egységesen kerek számon szállítok: Az akció időtartama alatt ára csak 200 000!
Ennél nem jobb a helyzet. És akkor nem írtam a vásárlói hitelkártyámról, melyre
pro primo nincs szükségem.
Pro secundo csak az első évben kaptam ingyen (mellé egy focilabdát beetetésül), a következő évre már 3300 Ft-ot írtak le kártyahasználatért.  Valamennyit visszahoz, ha rászállok a csütörtöki vásárlásokra, és olyanokat veszek, amik némileg olcsóbbak (de egyáltalán nem biztos, hogy szükségem van rájuk). Ha elég szorgalmasan költöm a pénzemet, jó esetben visszatérül a havi kezelési költség címen felszámolt tétel.
Elhatároztam, hogy lemondom a kártyát, és soha többet nem váltok ki ilyet. Lécci, kérjétek számon rajtam, mert lusta vagyok ügyintézni.
Még egy szót.
Ma a tejtermékek sora felett elég nagy tábla mutatta, hogy játsszam, mert ha ennyi meg annyi kupont valameddig összegyűjtök, részt veszek a sorsoláson, ahol akár meg is ajándékozhatnak.
Igen. Megajándékoznak a te pénzedből és az én pénzemből keletkező feles hasznukból akármivel (akármin valami szükségtelen gagyit értek).
Az összes reklámszlogen kiagyalását, az összes táblát, annak összes festékét és térbelógatásának a költségét én fizettem meg, mi fizettük meg.
Nem így volt ez régen. A piacon árusított a sajtkereskedő olyakor friss túrót is. Számoló tintaceruzáját lekapta a füle mellől, és egy nátronpapírzacskó oldalára ingyen ráírta: TÚR KAP (sic!). A reklámszöveg hatásosságát firtatni sem lehet: Mindenki kiegészítette magában az enigmatikus két szótöredéket: TÚRÓ KAPHATÓ! Senkinek pénzébe nem került, és senki nem gondolkozott el rajta, hogy mi a túrót is jelent a két odavetett szógyök.
Megjegyzem még: Ez a posztom akciós. Keresse a posztókereskedőknél.